Krisztus örök üdvösség szerzője lett szenvedése és engedelmessége által

1 Minden főpap, akit emberek közül választanak, az emberekért rendeltetett Isten szolgálatára, hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be a bűnökért.

2 Együtt tud érezni a tudatlanokkal és a tévelygőkkel, mivel ő maga is körül van véve erőtlenséggel.

3 Így nemcsak a népért, de önmagáért is köteles bűnért való áldozatot bemutatni. 3Móz 9,7

4 Senki sem szerezheti meg azonban önmagának ezt a tisztséget, csak az, akit Isten hív el, mint Áront is. 2Móz 28,1

5 Ugyanúgy Krisztus sem maga dicsőítette meg önmagát azzal, hogy főpap lett, hanem az, aki így szólt hozzá: „Az én fiam vagy te, ma nemzettelek téged.” Zsolt 2,7

6 Ahogyan másutt is mondja: „Pap vagy te örökké, Melkisédek rendje szerint.” Zsolt 110,4

7 Ő testi élete idején könyörgésekkel és esedezésekkel, hangos kiáltással és könnyek között járult az elé, akinek hatalma van arra, hogy kiszabadítsa őt a halálból. És meghallgattatott istenfélelméért. Mt 26,36-46; Mk 14,32-42; Lk 22,39-46; Jn 12,27

8 Jóllehet ő a Fiú, szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet,

9 és miután tökéletességre jutott, örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki.

10 Mert Isten őt Melkisédek rendje szerint való főpapnak nevezte.

Óvás a visszaeséstől

11 Erről nekünk sok mondanivalónk van, amit nehéz megmagyarázni, minthogy eltompult a hallásotok.

12 Mert mostanra már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy Isten beszédeinek alapelemeire tanítsanak titeket, és olyanokká lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem kemény eledelre. 1Kor 3,1-3; 1Pt 2,2

13 Aki ugyanis tejen él, járatlan az igazság igéjében, mivel kiskorú.

14 A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek tapasztalatuk folytán gyakorlottak az érzékeik a jó és a rossz megkülönböztetésére.