Hágár és Izmael

1 Száraj, Abrám felesége nem szült Abrámnak gyermeket. De volt Szárajnak egy egyiptomi szolgálóleánya, akinek Hágár volt a neve. 1Móz 15,2

2 Száraj ezt mondta Abrámnak: Íme, az Úr bezárta méhemet, és így nem szülhetek. Menj hát be a szolgálóleányomhoz: talán az ő révén lesz fiam! És hallgatott Abrám Száraj szavára.

3 Akkor Száraj, Abrám felesége fogta szolgálóleányát, az egyiptomi Hágárt, és férjéhez, Abrámhoz adta feleségül; Abrám akkor már tíz éve Kánaán földjén lakott.

4 Abrám bement Hágárhoz, az pedig teherbe esett. Amikor látta, hogy terhes, úrnőjének nem volt többé becsülete előtte. Péld 30,23

5 Ezért Száraj ezt mondta Abrámnak: Miattad ért engem sérelem! Magam adtam öledbe a szolgálóleányomat, de látja, hogy teherbe esett, és nincs előtte becsületem. Ítéljen ügyünkben az Úr! 1Móz 21,8-21

6 Abrám így felelt Szárajnak: Hiszen a te szolgálóleányod, a te kezedben van: csinálj vele, amit jónak látsz! Ettől fogva olyan rosszul bánt vele Száraj, hogy az elfutott tőle.

7 Az Úr angyala rátalált egy forrásnál a pusztában, annál a forrásnál, amely a Súrba vezető út mentén van,

8 és ezt mondta: Hágár, Száraj szolgálóleánya! Honnan jössz, és hová mégy? Ő így felelt: Úrnőm elől, Száraj elől futok.

9 Azt mondta neki az Úr angyala: Térj vissza úrnődhöz, és alázkodj meg előtte!

10 Ezt is mondta neki az Úr angyala: Nagyon megsokasítom a te utódaidat, annyira, hogy meg sem lehet őket számolni. 1Móz 17,20; 25,12-18

11 Majd ezt mondta neki az Úr angyala: Íme, teherbe estél, és fiút fogsz szülni. Nevezd Izmaelnek, mert hallott az Úr nyomorúságodról. Jób 34,28

12 Szilaj ember lesz ő, akár egy vadszamár. Kezet emel mindenkire, de őrá is mindenki; nem törődik testvéreivel, úgy választ táborhelyet magának. 1Móz 25,18

13 Azután Hágár így nevezte az Urat, aki szólt hozzá: Te vagy a látás Istene. Mert ezt mondta: Én is láthattam itt, aki engem látott.

14 Ezért nevezik azt a kutat Lahajrói-kútnak. Ott van most is Kádés és Bered között. 1Móz 24,62

15 Ezután fiút szült Hágár Abrámnak. Abrám Izmaelnek nevezte a fiát, akit Hágár szült. 1Móz 25,11; Gal 4,22

16 Abrám nyolcvanhat esztendős volt, amikor Hágár Izmaelt szülte Abrámnak.

Háttérinformációk
Ifjúsági biblia

Hágár

Bibliai személyek

Hágár Ábrahám házánál élő, egyiptomi szolgálóleány volt. Ő szülte Ábrahám idősebb fiát, Izmaelt, az arab népek ősatyját (1Móz 25,12–18).

A Galatákhoz írott levélben Hágár a Mózessel kötött régi szövetséget jelképezi, míg Ábrahám felesége, Sára az új szövetséget, amely Krisztuson keresztül vált lehetővé.

A Hágár név

A Hágár név héber és arab eredetű, jelentése „idegen”, „menekült”. Lehetséges, hogy Hágár akkor kapta ezt a nevet, amikor Ábrahámnak és Sárának a szolgálatába került.

A Hágár névvel nem csak az 1Móz elbeszéléseiben találkozunk; az Ószövetség megemlíti a hagriakat is az 1Krón 5,19-ben és a Zsolt 83,7-ben.

Izmael anyja

Isten az 1Móz 15-ben sok utódot ígér Ábrahámnak. Ábrahám felesége, Sára azonban már túl idős ahhoz, hogy gyermekei szülessenek, ezért egyiptomi szolgálóleányát másodfeleségként Ábrahámhoz adja. Ha gyermekük születik, akkor őt az ókori közel-keleti törvényeknek megfelelően Ábrahám és Sára gyermekének fogják tekinteni.

Hágár valóban teherbe is esett, és fiút szült Ábrahámnak, akit Izmaelnek neveztek el (1Móz 16,15). Az 1Móz 17,15–21 szerint azonban Isten Ábrahámmal kötött szövetsége egy Sárától született gyermekben él majd tovább. Hágár fia, Izmael pedig az arab népek ősatyja lesz, akiknek Izráelhez fűződő kapcsolatát feszültségek jellemzik majd (1Móz 25,17–18; Zsolt 83,6–7).

Menekülés

Az 1Móz 16 és 21 szerint a Hágár és Sára közötti ellenségeskedés miatt a várandós Hágár elfutott Ábrahám házától. Útközben megjelent előtte Isten angyala, és visszaküldte Sárához, és egyúttal megígérte neki, hogy nagyon megsokasítja majd utódait (1Móz 16,10).

Amikor pedig már Izsák is megszületett, Sára szavára Ábrahám elkergette Hágárt a fiával együtt. A pusztában Izmael majdnem meghalt a szomjúságtól, de Isten egy angyalt küldött a megmentésére. Bár Izmael nem részese Isten Ábrahámmal kötött szövetségének, ő is egy nagy nép ősatyja lesz (1Móz 21,18).

Hágár mint jelkép

Pál apostol a Gal 4,22–29-ben átvitt értelemben beszél Hágárról, Sáráról és utódaikról. Pál szerint aki nem hisz Jézusban, ugyanolyan rabszolga, mint egy rabszolganő gyermeke. Aki pedig hisz, egy szabad asszony gyermekéhez hasonlít.

Bibliai versek: 1Móz 16; 1Móz 21; 1Móz 25,12–18; 1Krón 27,31; Zsolt 83,7; Gal 4,22–29

Ábrahám

Bibliai személyek

Ábrahám a zsidó nép egyik ősatyja. Isten azt parancsolja neki, hogy hagyja el a családját, és menjen el Kánaán földjére. Idős korában Ábrahámnak itt születik meg fia, Izsák, és ezzel beteljesedik Isten ígérete, hogy Ábrahámot majd egy nagy nép atyjává teszi.

Az Ábrahám név

Ábrahám eredeti neve Abrám, amelynek jelentése „az atya fölséges”. Később Isten Ábrahámra változtatja a nevét, amelynek jelentése „sok nép atyja” (1Móz 17,5).

Abrám családjával elhagyja a káldeusok földjén fekvő Úrt, és elindul Kánaánba. A család egy része Háránban marad, csak Abrám vándorol tovább Kánaán felé feleségével, Szárajjal, illetve unokaöccsével, Lóttal.

Isten fiút ígér

Abrámnak és Szárajnak sokáig nem születik gyermeke, Isten mégis megígéri nekik, hogy sok utódjuk lesz. Ezért új neveket is kapnak, az Ábrahámot és a Sárát.

Mivel Sára hosszú éveken át meddő, a szolgálóját, Hágárt feleségül adja Ábrahámhoz, hogy „helyette” gyermekeket szüljön. Hágár fia, Izmael azonban nem az a fiú, akit Isten ígért. Ábrahámnak végül száz éves korában születik fia Sárától, Izsák.

Az 1Móz 25,1–2 szerint Sára halála után Ábrahám ismét megnősül. Ketúrát veszi el, aki hat fiút szül neki. Ábrahám azonban csak ajándékokat ad nekik, és eltávolítja őket Izsák mellől, hogy a fiúnak ne kelljen majd velük osztoznia az örökségen.

Izsák mint áldozat

Izsák az a fiú, akit Isten Ábrahámnak ígért. Isten mégis azt parancsolja Ábrahámnak, hogy áldozza fel Izsákot, és Ábrahám úgy dönt, hogy teljesíti Isten különös kérését. Mielőtt azonban Ábrahám levágná a fiát, hangot hall az égből: Ne nyújtsd ki kezedet a fiúra, és ne bántsd őt, mert most már tudom, hogy istenfélő vagy… (1Móz 22,12). Majd Ábrahám meglát egy kost, és azt áldozza fel a fia helyett.

Az Újszövetség példaként állítja Ábrahámot minden hívő ember elé. Pál apostol a hit példájaként hivatkozik rá (Róm 4,1–25; Gal 3,6–29), akit Isten nem a jó cselekedeteiért, hanem a hite miatt tekintett igaznak.

Bibliai versek: 1Móz 11,27–32; 1Móz 12–18; 1Móz 20–24; 1Móz 25,1–10; Mt 1,1–2; Lk 16,19–31; Jn 8,56–57; ApCsel 7,2–8; Róm 4,1–25; Gal 3,6–29; Gal 4,22–31; Zsid 7,1–10

Izmael

Bibliai személyek

Izmael Ábrahámnak Hágártól, a szolgálóleánytól született fia. Annak ellenére, hogy Izmael volt Ábrahám elsőszülött fia, nem ő volt a legfontosabb utódja, hanem a feleségétől, Sárától született fia, Izsák.

Az Izmael név

Az Izmael név jelentése „Isten meghallgat”. Amikor Hágár, Izmael anyja teherbe esett, akkor úrnője, Sára rosszul bánt vele, és ő elmenekült a pusztába. Az Úr angyala rátalált, és elmondta, hogy fiút fog szülni, akit nevezzen majd Izmaelnek, mert Isten hallott nyomorúságáról (1Móz 16,11).

Elűzve

Az angyal azt is elmondta Hágárnak, hogy a fia szilaj lesz, mint egy vadszamár (1Móz 16,12), ami azt jelenti, hogy ellenségeskedni fog családtagjaival. A konfliktusok valóban el is kezdődtek, miután Izmael féltestvére, Izsák megszületett, és Sára nevetni látta Izmaelt, aki gúnyt űzött öccséből.

Sára ezután megkérte Ábrahámot, kergesse el Hágárt és Izmaelt, hogy a fiú később ne követelhessen semmit az Izsáknak szánt örökségből. Ekkor Isten azt parancsolta Ábrahámnak, tegyen úgy, ahogy Sára mondja, ugyanakkor megígérte neki, hogy Izmaelből is népet fog támasztani.

Izmael és Izsák

Izmael és Izsák nem együtt nőttek fel, de amikor Ábrahám meghalt, fiai együtt temették el a makpélai barlangban.

A Biblia középpontjában Izsák és leszármazottai állnak, de Izmael is fel-feltűnik, például az egyik lányát Izsák idősebb fia, Ézsau vette feleségül (1Móz 28,9).

Az arab népek ősatyja

Izmael továbbra is a pusztában élt, és íjász lett (1Móz 21,20). Egy egyiptomi nőt vett feleségül, és tőle származnak az arab népek. Hozzá hasonlóan leszármazottai sem voltak jó viszonyban rokonaikkal (1Móz 25,17–18). Az arab törzsek és az izráeliek közötti kapcsolat később is feszült maradt (Bír 8,24; Zsolt 83,6–7).

Izmael a Koránban

Az 1Móz 22,1–19-ben olvashatjuk, hogy Isten azt mondta Ábrahámnak, áldozza fel a fiát, Izsákot. De a Korán másként beszéli el a történetet. Ott Ábrahám Izmaelt kötözi meg és teszi fel az oltárra, nem Izsákot, azaz Izmaelt tekinti a fontosabb utódnak, nem Izsákot.

Bibliai versek: 1Móz 16,1–16; 1Móz 17,20–26; 1Móz 21,9–21; 1Móz 25,7–18; 1Móz 28,9; Bír 8,24; 1Krón 1,28–31; Zsolt 83,7

„Ítéljen ügyünkben az Úr!”

Bibliaolvasó Kalauz

Kínzó hiányérzet, türelmetlenség, emberi megoldások véghezvitele Isten ajándékának kivárása helyett, aztán féltékenység, düh, harag és gyűlölet… Sok fájdalmat okoznak kapcsolatainkban az ilyen érzések, kevesen mentesek ezek alól. Amit érzünk, ami fáj, azt szabad elmondani Istennek, de az ítéletet jobb rábízni, tőle várni, mielőtt olyasmit tennénk megsebzettségünkben, amit később magunk is megbánunk.

(Michna Krisztina)

16. fejezet

Hágár és Izmael

...

Betűméret

Olvasási beállítások

Keresés a Bibliában