Az emlékkövek felállítása

1 Ezután Mózes, Izráel véneivel együtt, ezt parancsolta a népnek: Tartsátok meg mindazokat a parancsokat, amelyeket ma parancsolok nektek!

2 Ha majd átkeltek a Jordánon arra a földre, amelyet neked ad Istened, az Úr, állíts fel nagy köveket, és meszeld be azokat! Józs 8,30-32

3 Írd föl rájuk ezt a törvényt mind az utolsó szóig, amikor átkelsz, hogy bemenj arra a földre, amelyet Istened, az Úr ad neked: a tejjel és mézzel folyó földre, ahogyan megígérte neked atyáid Istene, az Úr.

4 Amikor tehát átkeltek a Jordánon, állítsátok fel az Ébál-hegyen ezeket a köveket, ahogyan ma megparancsolom nektek, és meszeljétek be azokat.

5 Építs ott egy kőoltárt Istenednek, az Úrnak, a köveit ne faragd meg vassal! 2Móz 20,25

6 Faragatlan kőből építsd Istenednek, az Úrnak az oltárát, és mutass be azon égőáldozatokat Istenednek, az Úrnak!

7 Mutass be békeáldozatot is: edd azt meg ott, és örvendezz Istenednek, az Úrnak színe előtt!

8 Írd rá a kövekre ezt a törvényt mind az utolsó szóig, tisztán és világosan!

9 Azután így beszélt Mózes a lévita papokkal együtt egész Izráelhez: Légy csendben, és halld meg, Izráel! Ezen a napon lettél Istenednek, az Úrnak a népe.

10 Hallgass azért Istenednek, az Úrnak a szavára, és teljesítsd parancsolatait és rendelkezéseit, amelyeket ma megparancsolok neked.

A tizenkét átokmondás

11 Mózes megparancsolta azon a napon a népnek:

12 Ha átkeltek a Jordánon, a Garizím-hegyen ezek álljanak fel, hogy megáldják a népet: Simeon, Lévi és Júda, Issakár, József és Benjámin. 5Móz 11,29; Józs 8,33

13 Az Ébál-hegyen pedig ezek álljanak fel, hogy átkot mondjanak: Rúben, Gád és Ásér, Zebulon, Dán és Naftáli.

14 Azután szólaljanak meg a léviták, és mondják ezt hangos szóval egész Izráelnek:

15 Átkozott legyen az, aki mesterember keze munkájával faragott vagy öntött bálványt készíttet, amit utál az Úr, és azt titokban felállítja! Az egész nép pedig mondja rá: Ámen! 2Móz 20,4.23; 3Móz 19,4; 26,1

16 Átkozott, aki gyalázza apját vagy anyját! Az egész nép mondja rá: Ámen! 2Móz 21,17; Péld 20,20

17 Átkozott, aki elmozdítja felebarátja határát! Az egész nép mondja rá: Ámen! 5Móz 19,14; Péld 22,28

18 Átkozott, aki félrevezeti a vakot az úton! Az egész nép mondja rá: Ámen! 3Móz 19,14

19 Átkozott, aki kiforgatja jogaiból a jövevényt, az árvát és az özvegyet! Az egész nép mondja rá: Ámen! 2Móz 22,20-21; Jer 22,3; Zak 7,10

20 Átkozott, aki apja feleségével hál, mert apja takaróját emeli fel! Az egész nép mondja rá: Ámen! 3Móz 18,8; 5Móz 23,1; 1Kor 5,1

21 Átkozott, aki bármiféle állattal közösül! Az egész nép mondja rá: Ámen! 2Móz 22,18; 3Móz 18,23

22 Átkozott, aki a testvérével hál, akár apja leányával, akár anyja leányával! Az egész nép mondja rá: Ámen! 3Móz 18,9.11; 20,17

23 Átkozott, aki az anyósával hál! Az egész nép mondja rá: Ámen! 3Móz 18,17

24 Átkozott, aki titokban agyonüti a felebarátját! Az egész nép mondja rá: Ámen! 2Móz 21,14

25 Átkozott, aki vesztegetést fogad el, és ezzel egy ártatlan ember halálát okozza! Az egész nép mondja rá: Ámen! 2Móz 23,6-8; 3Móz 19,15; 5Móz 16,19

26 Átkozott, aki nem tartja meg ennek a törvénynek az igéit, és nem teljesíti azokat! Az egész nép mondja rá: Ámen! Jer 11,3; Gal 3,10