ZAKARIÁS KÖNYVE

11. fejezetPanasz a nép hűtlen pásztorairól. A szépség és egyesség pálczája. Harmincz ezüstpénz a jó pásztornak

1 Nyisd meg kapuidat, oh Libánon, hogy tűz emészszen czédrusaid közt!

2 Jajgass te cziprus, mert esik a czédrus, leomlott, a mi legjava! Jajgassatok ti Básán tölgyei, mert pusztul a rengeteg erdő.

3 Hangzik a pásztorok jajja, mert elpusztult az ő büszkeségök! Hangzik az oroszlán ordítása, mert elpusztult a Jordán kevélysége!

4 Ezt mondja az Úr, az én Istenem: Legeltesd a leölésre szánt juhokat,

5 A melyeket leölnek az ő tulajdonosaik, a nélkül, hogy bűnnek tartanák, * eladóik pedig ezt mondják: Áldott az Úr, mert meggazdagodtam! és pásztoraik sem kimélik őket. [u'J\xe1n. 16,2.']

6 Bizony nem kimélem többé e föld lakosait, ezt mondja az Úr; sőt ímé odaadok minden embert a felebarátja kezébe és az ő királya kezébe, és megrontják e földet, és nem szabadítom ki kezökből!

7 Legeltetém hát * a leölésre szánt juhokat, azaz a megnyomorgatott juhokat, és választék magamnak két pálczát, az egyiket nevezém szépségnek, a másikat nevezém egyességnek; így legeltetém a juhokat. [u'Ez\xe9k. 34,23.']

8 És három pásztort vertem el egy hónap alatt, mert elkeseredék a lelkem miattok, és az ő lelkök is megútála engem.

9 És mondám: Nem őrizlek én titeket, haljon meg a halálra * való és vágattassék ki a kivágni való, a megmaradottak pedig egyék meg egymásnak húsát. [u'Jer. 15,2.3.']

10 És vevém egyikpálczámat, a szépséget, és eltörém azt, hogy felbontsam az én szövetségemet, * a melyet az összes népekkel kötöttem. [u'M\xe1t\xe9 21,41. Csel. 13,46.']

11 És felbomla azazon a napon, és így tudták meg az elsanyargatott juhok, a kik ragaszkodnak vala hozzám, hogy az Úr dolga ez.

12 És mondám nékik: Ha jónak tetszik néktek, adjátok meg az én béremet; ha pedig nem: hagyjátok abba! És harmincz ezüst pénzt * fizettek béremül. [u'M\xe1t\xe9 26,15.']

13 És monda az Úr nékem: Vesd a fazekas elé! Nagy jutalom, a melyre becsültek engem. Vevém azért a harmincz ezüst pénzt, és vetém azt az Úrnak házába, a fazekas elé.

14 Majd eltörém a másik pálczámat is,az egyességet, hogy felbontsam a testvérséget Júda között és Izráel között.

15 És mondá az Úr nékem: Most már szerezz magadnak bolond pásztornak való szerszámot.

16 Mert ímé, én pásztort állítok e földre, a ki az elveszetteket meg nem keresi, a gyöngével nem törődik, a megtépettet meg nem gyógyítja, a jó karban levőt nem táplálja, a kövérinek húsát megeszi, és * körmeiket széttördeli. [u'Ez\xe9k. 34,3.4.']

17 Jaj a mihaszna pásztornak, a ki elhagyja a juhokat! Fegyver a karjára és jobb szemére. Karja szárazra száradjon és jobb szeme sötétre sötétedjék.