ZAKARIÁS KÖNYVE

1. fejezetIntés megtérésre

1 Dárius második esztendejében, a nyolczadik hónapban szóla az Úr Zakariáshoz, * a Berekiás fiához, a ki Iddó próféta fia, mondván: [u'Ezsdr. 5,1.']

2 Igen megharagudott az Úr a ti atyáitokra.

3 Mondjad azért nékik: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Térjetek * hozzám, szól a Seregeknek Ura, és hozzátok térek, mond a Seregeknek Ura. [u'\xc9sa. 31,6. Jer. 3,12. Malak. 3,7.']

4 Ne legyetek olyanok, mint atyáitok, a kikhez az elébbi próféták kiáltottak, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Térjetek meg kérlek a ti gonosz útaitokról, és a ti gonosz cselekedeteitekből, de nem * hallgattak meg, és nem figyelmeztek reám, szól az Úr. [u'2 Kir. 22,13. Jer. 18,12.']

5 Atyáitok? Hol vannak ők? És a próféták örökké élnek-é?

6 De az én beszédeim és végzéseim, a * melyeket szolgáim, a próféták által hirdettem: nem beteljesedtek-é a ti atyáitokon? És megtértek és azt mondták: A mint elhatározta vala a Seregeknek Ura, hogy a mi útaink és cselekedeteink szerint bánik velünk: úgy bánt velünk. [u'Jer. 23,2. Siral. 2,17.']

Az Úr angyalának megjelenése

7 A tizenegyedik hónapnak, azaz a Sebat hónapnak huszonnegyedik napján, Dáriusnak második esztendejében, szóla az Úr Zakariáshoz, a Berekiás fiához, a ki Iddó próféta fia, mondván:

8 Látám éjszaka, hogy ímé, egy férfiú veres * lovon ül vala, és áll vala a mirtus-fák között, a melyek egy árnyas völgyben valának; háta megett pedig veres, tarka és fehér lovak. [u'Jel. 6,4.5.']

9 És mondám: Mik ezek Uram? És mondá nékem az angyal, a ki beszél vala nékem: Én megmutatom néked: mik ezek.

10 Akkor felele az a férfiú, a ki a mirtus-fák között áll vala, és mondá: Azok ezek, a kiket az Úr küldött, hogy járják be e földet;

11 És felelének az Úr angyalának, a ki a mirtus-fák között áll vala, és mondák: Bejártuk a földet, és ímé, az egész föld vesztegel és nyugodt.

12 Az Úr angyala pedig felele, és mondá: Seregeknek Ura! Meddig nem könyörülsz még Jeruzsálemen és Júdának városain, a melyekre haragszol immár hetven * esztendő óta? [u'Jer. 25,12.']

13 És nyájas szavakkal, vígasztaló szókkal felele az Úr az angyalnak, a ki beszél vala velem.

14 És mondá nékem az angyal, a ki beszél vala velem: Kiálts, ezt mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: szeretem Jeruzsálemet és a Siont nagy szeretettel!

15 De nagy haraggal haragszom én a hivalkodó népekre, a kikre kevéssé haragudtam ugyan,de ők * gonoszra törtek. [u'\xc9sa. 47,6. Ez\xe9k. 25,6.']

16 Azt mondja azért az Úr: könyörületességgel fordulok Jeruzsálemhez; benne építtetik meg az én házam, szól a Seregeknek Ura, és mérőzsinór nyujtatik ki Jeruzsálem felett.

17 Mégis kiálts, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Bővelkedni fognak még városaim a jóban, mert megvígasztalja még az Úr a Siont, és magáévá fogadja még Jeruzsálemet!

Látomás négy szarvról és négy kovácsról

18 Majd felemelém szemeimet, és ímé, négy szarvat láték.

19 És mondám az angyalnak, a ki beszél vala velem: Mik ezek? És monda nékem: Ezek azok a szarvak, a melyek szétszórták Júdát, Izráelt és Jeruzsálemet.

20 Azután mutata nékem az Úr négy mesterembert.

21 És mondám: Mit jöttek ezek cselekedni? Ő pedig szóla, mondván: Ezek azok a szarvak, a melyek szétszórták Júdát annyira, hogy senki sem emelheti vala fel fejét: de eljöttek ezek, hogy elrettentsék őket, hogy letörjék a pogányok szarvait, a kik szarvakkal támadtak vala Júda földe ellen, hogy szétszórják azt.