ÉNEKEK ÉNEKE

7. fejezetA Vőlegény és Menyasszony párbeszéde

1 Oh mely szépek a te lépéseid a sarukban, oh fejedelem leánya! A te csípőd hajlásai olyanok,mint a kösöntyűk, mesteri kezeknek míve.

2 A te köldököd, mint a kerekded csésze, nem szűkölködik nedvesség nélkül; a te hasad mint agabonaasztag, liliomokkal körül kerítve.

3 A te két * emlőd, mintkét őzike, a vadkecskének kettős fiai. [u'r\xe9sz 4,5.']

4 A te nyakad, mint az elefánttetemből csinált torony; a te szemeid, mintaHesbonbeli halastók, a sok népű kapunál; a te orrod hasonló a Libánus tornyához, mely néz Damaskus felé.

5 A te fejed hasonló rajtad a Kármelhez, és a te fejeden hajadnak fonatékja a biborhoz, a király is megköttetnék fürteid által!

6 Mely igen szép * vagy és mely kedves, oh szerelem, a gyönyörűségek közt! [u'Zsolt. 45,14.']

7 Ez a te termeted hasonló a pálmafához, és a te emlőid a szőlőgerézdekhez.

8 Azt mondám: felhágok a pálmafára, megfogom annak ágait: és lesznek a te emlőid, mint a szőlőnek gerézdei, és a te orrodnak illatja, mint az almának.

9 És a te ínyed, mint a legjobb bor, melyet szerelmesem kedvére szürcsöl, mely szóra nyitja az alvók ajkait.

10 Én * az én szerelmesemé vagyok, és engem kiván ő! [u'r\xe9sz 2,16.']

11 No, én szerelmesem, menjünk ki a mezőre, háljunk a falukban.

12 Felkelvén menjünk a szőlőkbe, lássuk meg, ha fakad-é a szőlő, ha kinyílott-é virágja, ha virágzanak-é a gránátalmafák: ott közlöm az én szerelmimet veled.

13 A mandragórák illatoznak, és a mi ajtónk előtt vannak minden drágalátos gyümölcsök, ók és újak, melyeket ohén szerelmesem, néked megtartottam!