RUTH KÖNYVE

4. fejezetBoáz elveszi Ruthot és házassága megáldatik. Dávid nemzetségi táblázata

1 Boáz pedig felment a kapuba, és ott leült. És ímé arra ment az a legközelebbi rokon, a kiről Boáz beszélt vala, és monda néki: Jer csak, ülj ide atyafi. És az oda ment és leüle.

2 Ekkor ő maga mellé vett tíz férfiút a város vénei közül és monda: Üljetek ide! És azok leülének.

3 És ő monda a legközelebbi rokonnak: Azt a darab szántóföldet, mely a mi atyánkfiáé, Eliméleké volt, eladja Naómi, a ki haza jött a Moáb mezejéről.

4 Én pedig gondoltam, hogy füledbe juttatom, mondván: Vedd meg az itt ülők előtt és az én népemnek vénei előtt. Ha megváltod: váltsd meg; és ha nem váltod meg: jelentsd ki előttem, hogy tudjam; mert rajtad kívül nincs, a ki megváltaná, * és én vagyok utánad. És az monda: Én megváltom. [u'r\xe9sz 3,12.']

5 És monda Boáz: A mely napon megveszed a szántóföldet Naómi kezéből, akkor a Moábita Ruthtól, a megholtnak feleségétől veszed meg, hogy nevet támaszsz a megholtnak, az * ő örökségében. [u'5 M\xf3z. 25,5.6.']

6 A legközelebbi rokon pedig monda: Nem válthatom meg magamnak, hogy el ne veszessem a magam örökségét; váltsd meg te magadnak az én rokoni részemet, mert én nem válthatom meg.

7 Ez vala pedig a szokásrégen Izráelben, a megváltás és cserélés alkalmával, minden dolognak megerősítésére: A férfi lehúzta az ő saruját * és oda adta felebarátjának, és ez volt a bizonyság Izráelben. [u'5 M\xf3z. 25,7\u20139.']

8 Monda annakokáért a legközelebbi rokon Boáznak: Vedd meg magadnak! És lehúzta a saruját.

9 És monda Boáz a véneknek és az egész népnek: Ti vagytok tanui ma, hogy megvettem mindent, a mi Eliméleké volt, és mindent, a mi Kiljoné és Mahloné volt, Naómi kezéből;

10 Sőta Moábita Ruthot is, Mahlonnak feleségét feleségül vettem, hogy nevet támaszszak a megholtnak az ő örökségében, és ki ne veszszen a megholtnak neve az ő atyjafiai közül és az ő helységének kapujából. Tanuk vagytok ma.

11 És monda az egész nép, mely a kapuban vala és a vének: Tanuk vagyunk! Tegye az Úr az asszonyt, a ki a te házadba megy, olyanná, mint Rákhel és Lea, a kik ketten építették fel Izráel házát, * és gyűjts vagyont Efratában és szerezz nevet Bethlehemben. [u'1 M\xf3z. 29,32. 1 M\xf3z. 30,22.']

12 És a te házad legyen, miként a Pérecz * háza – a kit Thámár szült Júdának – abból a magzatból, a melyet az Úr adánd néked ettől az asszonytól. [u'1 M\xf3z. 38,29.']

13 Elvevé annakokáért Boáz Ruthot, és lőn az néki felesége, és beméne hozzá, és megadá az Úr, hogy az fogana az ő méhében, és szült fiút.

14 És mondák az asszonyok Naóminak: Áldott az Úr, a ki ma nem engedte meg, hogy rokon nélkül maradj; emlegessék az ő nevét Izráelben!

15 És legyen ő a te lelkednek megvidámítója, és vénségednek istápolója, mert menyed szülte őt, az, a ki téged szeret, és a ki többet ér néked hét fiúnál.

16 Ekkor megfogá Naómi a gyermeket, és ölébe vevé, és dajkája lőn annak.

17 A szomszédasszonyok pedig nevet adának néki, mondván: Fia született Naóminak, és nevezték az ő nevét Obednek. Ez az apja Isainak, a Dávid atyjának.

18 És a Pérecz nemzetségei * ezek: Pérecz nemzé Hesront; [u'1 M\xf3z. 46,12. 1 Kr\xf3n. 2,5.']

19 Hesron pedig nemzé Rámot, és Rám nemzé * Amminádábot; [u'M\xe1t\xe9 1,3.']

20 Amminádáb pedig nemzé Naássont, és Naásson nemzé * Sálmónt; [u'M\xe1t\xe9 1,4. M\xe1t\xe9 1,5.']

21 Sálmón pedig nemzé Boázt, és Boáz nemzé Obedet; * [u'M\xe1t\xe9 1,5.']

22 És Obed nemzé Isait, Isai pedig nemzé Dávidot. * [u'M\xe1t\xe9 1,6.']