JÁNOS JELENÉSEKRŐL

6. fejezetAz első hat pecsét felszakítása

1 És látám, mikor a Bárány a pecsétekből egyet felnyitott, és hallám, hogy a négy lelkes állat közül egy monda, mintegy mennydörgésnek szavával: Jőjj és lásd.

2 És látám, és ímé egy fehér ló, * és a rajta ülőnél íjj vala; és adaték néki korona; és kijöve győzve, és hogy győzzön. [u'r\xe9sz 19,11.']

3 És mikor a második pecsétet felnyitotta, hallám, hogy a * második lelkes állat ezt mondá: Jőjj és lásd. [u'r\xe9sz 4,7.']

4 És előjőve egy másik, veres ló, és * a ki azon üle, megadaték annak, hogy a békességet elvegye a földről, és hogy az emberekegymást öljék; és adaték annak egy nagy kard. [u'Zak. 1,8.']

5 És mikor felnyitotta a harmadik pecsétet, hallám, hogy a harmadik lelkes állat mondá: Jőjj és lásd. Látám azért, és ímé egy * fekete ló; és annak, a ki azon üle, egy mérleg vala kezében. [u'Zak. 6,2.']

6 És hallék a négy lelkes állat közt szózatot, a mely ezt mondja vala: A búzának mérczéje egy dénár, és az árpának három mérczéje egy dénár; de a bort és az olajt ne bántsd.

7 És mikor felnyitotta a negyedik pecsétet, hallám a negyedik * lelkes állat szavát, a mely ezt mondja vala: Jőjj és lásd. [u'r\xe9sz 4,7.']

8 És látám, és ímé egy sárgaszínű ló; és a ki rajta üle, annak a neve halál, és a pokol követi vala azt; és adaték azoknak hatalom a földnek negyedrészén, hogy öljenek fegyverrel * és éhséggel és halállal és a földnek fenevadai által. [u'3 M\xf3z. 26,22.25.26.']

9 És mikor felnyitotta az ötödik pecsétet, látám az oltár alatt azoknak lelkeit, * a kik megölettek az Istennek beszédéért és a bizonyságtételért, † a melyet kaptak. [u'r\xe9sz 20,4.'] ; [u'r\xe9sz 1,9. 19,10. 20,4.']

10 És kiáltának nagy szóval, mondván: Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem * állasz bosszút a mi vérünkért azokon, a kik a földön laknak? [u'Luk. 18,7.']

11 Akkor adatának azoknak egyenként fehér ruhák; és mondaték nékik, hogy még egy kevés ideig nyugodjanak, a míg beteljesedik mind az őszolgatársaiknak, mind az ő atyjokfiainak száma, a kiknek meg kell öletniök, a mint ők is megölettek. * [u'r\xe9sz 3,5. 7,9.']

12 Azután látám, mikor a hatodik pecsétet felnyitotta, és ímé nagy földindulás lőn, és a nap * feketévé lőn mint a szőrzsák, és a hold egészen olyan lőn, mint a vér; [u'J\xf3el. 2,31.']

13 És az ég * csillagai a földre hullának, miképen a fügefa hullatja éretlen gyümölcseit, mikor nagy szél rázza. [u'M\xe1t. 24,29.']

14 És az ég eltakarodék, mint mikor a papírtekercset összegöngyölítik; és minden hegy * és sziget helyéből elmozdíttaték. [u'r\xe9sz 16,20.']

15 És a földnek királyai és a fejedelmek és a gazdagok és a vezérek és a hatalmasak, és minden szolga és minden szabad, elrejték magokat a * barlangokba és a hegyeknek kőszikláiba; [u'\xc9sa. 2,19.']

16 És mondának a hegyeknek és a kőszikláknak: Essetek * mi reánk és rejtsetek el minket annak színe elől, a ki a királyiszékben ül, és a Bárány haragjától: [u'Luk. 23,30.']

17 Mert eljött az ő haragjának * ama nagy napja; és ki állhat meg? [u'r\xe9sz 11,18.']