ZSOLTÁROK KÖNYVE

88. fejezetKönyörgés a kemény kisértésben és halálos veszedelemben

1 Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklőmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita * Hémán tanítása. [u'1 Kr\xf3n. 15,19. 25,5.']

2 Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente előtted vagyok:

3 Jusson elődbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!

4 Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, * és életem a Seolig jutott. [u'Zsolt. 123,3.4.']

5 Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.

6 A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikről többé nem emlékezel, mert elszakasztattak a te kezedtől.

7 Mély sírba * vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé. [u'Zsolt. 86,13. 141,7.']

8 A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal * nyomtál engem. Szela. [u'Zsolt. 42,8.']

9 Elszakasztottad ismerőseimet tőlem, útálattá tettél előttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.

10 Szemem * megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád † terjengetem kezeimet. [u'Zsolt. 38,11.'] ; [u'Zsolt. 143,6.']

11 Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.

12 Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hűségedet a * pusztulás helyén? [u'Zsolt. 6,5.']

13 Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földén?

14 De én hozzád rimánkodom, Uram, és * jó reggel elédbe jut az én imádságom: [u'Zsolt. 5,4.']

15 Miért vetsz el hát Uram engem, ésrejted el orczádat én tőlem?

16 Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.

17 Általmentek rajtam a te búsulásaid; * a te szorongatásaid † elemésztettek engem. [u'Zsolt. 42,8.'] ; [u'vers 18.19.']

18 Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.

19 Elszakasztottál tőlem barátot és rokont; ismerőseim a – setétség.