ZSOLTÁROK KÖNYVE

73. fejezetA kegyes ember megütközése és vigasztalódása a hitetlenek szerencséje miatt

1 Aszáf zsoltára.Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta * szívűek. [u'Zsolt. 18,17\u201327.']

2 De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.

3 Mert irígykedtem a kevélyekre, látván * a gonoszok jó szerencséjét. [u'J\xf3b 21,7\u201315.']

4 Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.

5 A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.

6 Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.

7 A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.

8 Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek * fennhéjázással. [u'Zsolt. 31,19. 94,3\u20137.']

9 Az égre tátogatják * szájokat, és nyelvök eljárja a földet. [u'J\xf3b 21,14.15.']

10 Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohárvizet szürcsölnek;

11 És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?

12 Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!

13 Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, * és mostam ártatlanságban kezeimet; [u'J\xf3b 9,13\u201331. Malak. 3,14.15.']

14 Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!

15 Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.

16 Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.

17 Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak * sorsát. [u'J\xf3b 21,16\u201320.']

18 Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.

19 Mind elpusztulnak * egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől. [u'J\xf3b 20,7\u201311. Zsolt. 37,2.']

20 Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket.

21 Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:

22 Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.

23 De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.

24 Tanácsoddal * igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem. [u'Zsolt. 32,8.']

25 Kicsodám van az egekben? Náladnál * egyébben nem gyönyörködöm e földön! [u'Zsolt. 16,11. 32,10.']

26 Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!

27 Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.

28 De én? Isten közelsége oly * igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet. [u'Zsolt. 18,26.27.']