ZSOLTÁROK KÖNYVE

56. fejezetKönyörgés az üldözések közt vígasztalásért

1 Az éneklőmesternek a Jónathelem rehokimra; Dávidnak miktámja; mikor megragadták őt a * filiszteusok Gáthban. [u'1 S\xe1m. 21,11\u201314.']

2 Könyörülj rajtam Istenem, mert halandó tátog ellenem és mindennap hadakozván, nyomorgat engem!

3 Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan * hadakoznak ellenem, oh magasságos Isten! [u'1 S\xe1m. 21,11\u201314. 24,2.3.']

4 Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.

5 Isten által dicsekedem az ő igéjével; az Istenben bizom, nem félek; ember mit árthatna nékem?

6 Minden nap elforgatják beszédeimet; minden gondolatjok ellenem van, ártalomra.

7 Egybegyűlnek, elrejtőznek, sarkaimat lesik, * mert kivánják az én lelkemet. [u'1 S\xe1m. 23,22\u201324. 24,3.']

8 Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket!

9 Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlődbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?

10 Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok; így tudom meg, hogy velem van az Isten.

11 Dicsérem Istent, az ő ígéretéért, dicsérem az Urat az ő igéretéért.

12 Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?

13 Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; * megadom néked a hálaáldozatokat; [u'Zsolt. 22,26. 66,13\u201317. 18,1.2.']

14 Mert * megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstől; hogy járjak Isten előtt az életnek világosságában. [u'1 S\xe1m. 23,26.27.']