ZSOLTÁROK KÖNYVE

55. fejezetKönyörgés a hamis atyafiak ellen. Vigasztalódás Istenben

1 Az éneklőmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása.

2 Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elől;

3 Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok!

4 Az ellenségnek szaváért ésa hitetlenek nyomorgatásáért: mert * hazugságot hárítanak reám, és nagydühösséggel ellenkeznek velem. [u'1 S\xe1m. 24,10\u201313. Zsolt. 35,11.']

5 Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem.

6 Félelem * és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem. [u'2 S\xe1m. 21,11\u201323. 13,26. 15,14.']

7 Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám.

8 Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. Szela.

9 Sietnék kiszabadulni e sebes szélből, e forgószélből.

10 Rontsd meg Uram, ésoszlasd meg az ő nyelvöket; mert erőszakot és háborgást látok a városban.

11 Nappal és éjjel körüljárják azt annak kőfalainál, bent hamisság és ártalom van abban.

12 Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak teréről a zsarnokság és csalárdság.

13 Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz aztelszenvedném; nem gyűlölőm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elől:

14 Hanem te, hozzám hasonló halandó, én * barátom és ismerősöm, [u'2 S\xe1m. 15,31. 16,23.']

15 A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben.

16 A halál vegye őket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben.

17 Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem.

18 Estve, reggel * és délben panaszkodom és sóhajtozom, és ő meghallja az én szómat. [u'2 S\xe1m. 15,25.26.']

19 Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem.

20 Meghallja * Isten és megfelel nékik, (mivelhogy ő eleitől fogva trónol, Szela), a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent. [u'2 S\xe1m. 16,22.']

21 Kezeit felemelte a vele békességben lévőkre; megszegte az ő szövetségét.

22 A vajnál simább az ő szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok.

23 Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz.

24 Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod őket; a vérszopó és álnok emberek életüknek * felét sem élik meg; én pedig te benned bízom. [u'Zsolt. 37,35.36. J\xf3b 15,32.33.']