ZSOLTÁROK KÖNYVE

40. fejezetA megmentett kegyes Istennek hálával, engedelmességgel és könyörgéssel áldozik

1 Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.

2 Várván vártam az * Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat. [u'Zsolt. 38,16.']

3 És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros * fertőből, és sziklára állította fel lábamat, megerősítvén lépteimet. [u'Zsolt. 69,3.15.16.']

4 És új éneket adott szájamba, a mi Istenünknek dicséretét; sokan látták és megfélemlettek, és bíztak az Úrban.

5 Boldog ember az, a ki az Úrba vetette bizodalmát, és nem fordul a kevélyekhez és a hazugságra vetemedettekhez!

6 Sokat cselekedtél te, Uram Istenem, a te csodáiddal és terveiddel mi érettünk; semmi sem hasonlítható hozzád; hirdetném és elbeszélném, detöbbek, semhogy elszámlálhatnám.

7 Véres áldozatot és * ételáldozatot nem kedveltél; füleimet fölnyitottad; égőáldozatot és † bűnért való áldozatot sem kívántál. [u'Zsolt. 51,18. Zsid. 10,5.'] ; [u'Zsolt. 50,9\u201314.']

8 Akkor azt mondtam: Ímé jövök; a könyvtekercsben írva van felőlem,

9 Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette * van. [u'\xc9sa. 51,7. Zsolt. 119,70. 80\u201392.']

10 Vígan hirdetem az igazságosságot a nagy gyülekezetben; ímé, nem tartom vissza ajkamat, te tudod, óh Uram!

11 Igazságosságodat nem rejtem el szívemben, elmondom a te hűségedet és segítségedet; nem titkolom el kegyelmedet és igazságodat a nagy gyülekezetben.

12 Te, Uram, ne tartsd vissza tőlem irgalmadat; kegyelmed és igazságod mindig megóvnak engem.

13 Mert bajok vettek engem körül, a melyeknek számuk sincsen; utolértek bűneim, * a melyeket végig sem nézhetek; számosabbak a fejem hajszálainál, és a szívem iselhagyott engem. [u'Zsolt. 38,5.']

14 Tessék Uram néked, hogy megments engemet; siess * Uram segítségemre! [u'Zsolt. 70,2.']

15 Szégyenüljenek * meg és piruljanak mind, a kik életemre törnek, hogy elragadják azt; riadjanak vissza, gyalázat érje, a kik bajomat kívánják. [u'Zsolt. 70,3.']

16 Pusztuljanak el * az ő gyalázatosságuk miatt, a kik azt mondják nékem: Hehé, hehé! [u'Zsolt. 70,4.']

17 Örülnek * és örvendeznek majd mindazok, a kik téged keresnek; azt mondják mindenha: Magasztaltassék fel az Úr, a kik szeretik a te szabadításodat. [u'Zsolt. 70,5.']

18 Rólam is, noha én szegény * és nyomorult vagyok, az én Uram visel gondot. Te vagy segítségem, szabadítóm, oh Istenem, ne késsél! [u'Zsolt. 70,6.']