ZSOLTÁROK KÖNYVE

27. fejezetA veszedelem napján is az Úrban van elrejtve Dávid

1 Dávidé.Az Úr az én * világosságom és üdvösségem: kitől † féljek? Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek? [u'Mik. 7,8.'] ; [u'Zsolt. 118,6.']

2 Ha gonoszok jőnek ellenem, hogy testemet egyék: szorongatóim és elleneim – ők * botlanak meg és hullanak el. [u'Zsolt. 18,38.39.']

3 Ha tábor fog körül, * nem fél szívem; habár had támad reám, mégis ő bennebízom én. [u'Zsolt. 3,6.7.']

4 Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy * lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az ő templomában. [u'Zsolt. 23,6.42.2.3.']

5 Bizony elrejt engem az ő hajlékába * a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem. [u'Zsolt. 31,21.']

6 Most is felül emeli fejemet ellenségeimen, a kik körültem vannak, és én az ő sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak.

7 Halld meg, Uram, hangomat – hívlak! Irgalmazz nékem és hallgass meg engem!

8 Helyetted mondja a szívem: Az én orczámat keressétek! A te orczádat keresem, oh Uram!

9 Ne rejtsd * el orczádat előlem; ne utasítsd el szolgádat haraggal; te voltál segítőm, ne taszíts el és ne hagyj el engem, üdvösségemnek Istene! [u'Zsolt. 104,28.']

10 Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr * magához vesz engem. [u'\xc9sa. 49,15.16.']

11 Taníts meg engem a * te útadra, oh Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen, az én üldözőim miatt. [u'Zsolt. 25,4.5.9.']

12 Ne adj át engem * szorongatóim kivánságának, mert hamis † tanúk támadnak ellenem, és erőszakot lihegnek. [u'Zsolt. 31,9.'] ; [u'1 S\xe1m. 24,10. Zsolt. 109,2.']

13 Bizony hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élőknek földén!

14 Várjad * az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat. [u'\xc9sa. 25,9. Zsolt. 31,25.']