ZSOLTÁROK KÖNYVE

2. fejezetJövendölés a Krisztus országáról és ellenségei felett való diadaláról

1 Miért * dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek? [u'Csel. 4,25\u201327.']

2 A föld királyai * felkerekednek és a fejedelmek együtt † tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen: [u'2 S\xe1m. 5,17.22. 8,12.'] ; [u'M\xe1t\xe9 26,3.4.']

3 Szaggassuk le az ő bilincseiket, és * dobjuk le magunkról köteleiket! [u'Jer. 10,20.']

4 Az egekben * lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket. [u'Zsolt. 37,13. 59,9.']

5 Majd szól nékik haragjában, * és megrettenti őket gerjedelmében: [u'Zsolt. 46,7.']

6 Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, * az én szent hegyemen! [u'1 S\xe1m. 13,14. 16,1.13. Mik. 4,7.']

7 Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam * vagy te; én ma nemzettelek téged. [u'Zsolt. 89,28. Csel. 13,32.33. Zsid. 1,4.5. 5,5.']

8 Kérjed tőlem és * odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait. [u'Zsolt. 82,8. 22,28.']

9 Összetöröd * őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt. [u'Zsolt. 18,38.39. Jel. 2,26.27. 19,15.']

10 Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!

11 Szolgáljátok az * Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel. [u'vers 2.']

12 Csókoljátok a Fiút, * hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak! [u'vers 6.7. Zsolt. 34,9. Luk. 9,35. R\xf3m. 9,33.']