ZSOLTÁROK KÖNYVE

16. fejezetAz Úr Szentének szép öröksége és halálból való kiszabadulása

1 Dávid miktámja.Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom.

2 Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.

3 A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van * minden gyönyörűségem. [u'Zsolt. 101,6.']

4 Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más isten utánsietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.

5 Az Úr az én * osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat. [u'Siral. 3,24.']

6 Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.

7 Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is * oktatnak engem az én veséim. [u'Zsolt. 63,7.']

8 Az Úrra * néztem szüntelen; mert jobb kezem † felől van, meg nem rendülök. [u'Zsolt. 28,7. 49,16. Csel. 2,25\u201328.'] ; [u'Zsolt. 109,31. 110,5.']

9 Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.

10 Mert nem hagyod * lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. [u'Zsolt. 86,13. 88,6.7. 116,8.9. Csel. 2,31. \xc9sa. 53,10\u201312.']

11 Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes * öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké. [u'Zsolt. 17,15.']