ZSOLTÁROK KÖNYVE

147. fejezetIsten testi és lelki áldásainak dicsérete

1 Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünkről énekelni jó; hiszen őt dicsérni gyönyörűséges és illendő * dolog! [u'Zsolt. 33,1. 92,2.']

2 Az Úr építi Jeruzsálemet, összegyűjti Izráelnek elűzötteit;

3 Meggyógyítja a * megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket. [u'Zsolt. 34,19. \xc9sa. 61,1.']

4 Elrendeli a * csillagok számát, és mindnyájokat nevéről nevezi. [u'\xc9sa. 40,26.']

5 Nagy a mi Urunk és igen hatalmas, s bölcseségének nincsen határa.

6 Megtartja az Úr a * nyomorultakat; a gonoszokat földig megalázza. [u'Zsolt. 146,9.']

7 Énekeljetek az Úrnak hálaadással, pengessetek hárfát a mi Istenünknek!

8 A ki beborítja az eget felhővel, esőt készít * a föld számára, ésfüvet sarjaszt a hegyeken; [u'Csel. 14,17.']

9 A ki megadja táplálékát a baromnak, a holló-fiaknak, * a melyek kárognak. [u'M\xe1t\xe9 6,26. J\xf3b 39,3.']

10 Nem paripák erejében * telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik; [u'P\xe9ld. 21,31. 1 S\xe1m. 17,47.']

11 Az őt * félőkben gyönyörködik az Úr, a kik kegyelmében reménykednek. [u'Zsolt. 33,18.']

12 Dicsőitsd Jeruzsálem az Urat! Dicsérd, oh Sion, a te Istenedet!

13 Mert erősekké teszi kapuid zárait, smegáldja benned a te fiaidat.

14 Békességet ád határaidnak, * megelégít téged a legjobb búzával. [u'5 M\xf3z. 32,13.14.']

15 Leküldi parancsolatát a földre, nagy hirtelen lefut az ő rendelete!

16 Olyan havat ád, mint a * gyapjú, ésszórja a deret, mint a port. [u'J\xf3b 37,5.']

17 Darabokban * szórja le jegét: ki állhatna meg az ő fagya előtt? [u'J\xf3b 37,9.']

18 Kibocsátja szavát s szétolvasztja őket; megindítja szelét s vizek folydogálnak.

19 Közli igéit * Jákóbbal, törvényeit s végzéseit Izráellel. [u'5 M\xf3z. 4,7.8. Zsolt. 78,5.']

20 Nem tesz így egyetlen * néppel sem; végzéseit sem tudatja velök. Dicsérjétek az Urat! [u'Ef\xe9z. 2,12.']