ZSOLTÁROK KÖNYVE

146. fejezetIsten örök hűsége

1 Dicsérjétek az Urat! Dicsérd én lelkem az Urat!

2 Dicsérem az Urat, * a míg élek; éneklek az én Istenemnek, a míg vagyok. [u'Zsolt. 63,5. 104,33.']

3 Ne bízzatok a * fejedelmekben, emberek fiában, a ki meg nem menthet! [u'Jer. 17,5\u20137.']

4 Kimegyen a lelke; visszatér földébe, * ésaznapon elvesznek az ő tervei. [u'1 M\xf3z. 3,19. Pr\xe9d. 12,9.']

5 Boldog, a kinek segítsége a Jákób Istene, és reménysége van az Úrban, az ő * Istenében; [u'Zsolt. 84,13. 145,19.']

6 A ki teremtette az eget és * földet, a tengert és mindent, a mi bennök van. A ki megtartja a hűségét örökké; [u'Csel. 14,15.']

7 Igazságot * szolgáltat az elnyomottaknak, eledelt ád az éhezőknek. Az Úr megszabadítja az elfogottakat. [u'Zsolt. 103,6.']

8 Az Úr megnyitja a vakok szemeit, az Úr felegyenesíti a * meggörnyedteket; szereti az Úr az igazakat. [u'Zsolt. 145,14.']

9 Megoltalmazza az Úr a jövevényeket; * árvát és özvegyet megtart, és a gonoszok útját elfordítja. [u'Zsolt. 68,6. 147,6.']

10 Uralkodni fog az Úr * örökké, a te Istened, oh Sion, nemzedékről nemzedékre! Dicsérjétek az Urat! [u'Zsolt. 145,13.']