ZSOLTÁROK KÖNYVE

122. fejezetJeruzsálem dicsősége

1 Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr * házába! [u'Zsolt. 84,3.']

2 Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!

3 Jeruzsálem, te * szépenépült, mint a jól egybeszerkesztett város! [u'Zsolt. 48,2.4.12.13.']

4 A hová feljárnak * a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr † nevének tiszteletére. [u'5 M\xf3z. 16,16.17.'] ; [u'Zsolt. 132,12.13.']

5 Mert ott ülnek az ítélőszékek, Dávid házának * székei. [u'2 S\xe1m. 5,6.9.']

6 Könyörögjetek Jeruzsálem * békességéért; legyenek boldogok a téged szeretők! [u'2 Kr\xf3n. 6,6.']

7 Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.

8 Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!

9 Az Úrnak, a mi Istenünknek * házáért hadd kivánhassak jót tenéked! [u'Zsolt. 132,12.13. 2 Kr\xf3n. 6,6.']