ZSOLTÁROK KÖNYVE

118. fejezetAz igazak diadalöröme

1 Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló * az ő kegyelme! [u'Zsolt. 106,1.']

2 Mondja hát Izráel, hogy örökkévaló az ő kegyelme!

3 Mondja hát az Áron háza, hogy örökkévaló az ő kegyelme!

4 Mondják hát, a kik félik az Urat, hogy örökkévaló az ő kegyelme!

5 Szükségemben segítségül hívám az Urat, * meghallgatott éstágas térre tettengem az Úr. [u'Zsolt. 116,3.4.6.']

6 Velem van az Úr, nem félek; mit árthat * nékem ember? [u'Zsolt. 56,5.12.']

7 Velem van az Úr az én segítőim közt, és nézni fogok az én gyűlölőimre.

8 Jobb az Úrban * bízni, mint emberekben reménykedni. [u'Zsolt. 62,9.10. 146,3\u20135. Jer. 17,5.7.']

9 Jobb az Úrban bízni, mint főemberekben reménykedni.

10 Körülvettek engem mind a pogányok, de az Úr nevében elvesztém őket.

11 Körülvettek, bizony körülvettek engem, de az Úr nevében elvesztém őket.

12 Körülvettek engem, mint méhek; eloltattak, mint tövis-tűz, mert az Úr nevében elvesztém őket.

13 Igen taszítottál engem, hogy elessem; de az Úr megsegített engem.

14 Erősségem * és énekem az Úr, és ő lőn nékem szabadulásul. [u'2 M\xf3z. 15,2. \xc9sa. 12,2.']

15 Vígasságnak és szabadulásnak szava van az igazak sátoraiban: Az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett!

16 Az Úrnak jobbkeze * felmagasztaltatott; az Úrnak jobbkeze hatalmasan cselekedett! [u'Luk. 1,51.']

17 Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úrnak cselekedeteit!

18 Keményen megostorozott engem az Úr; de nem adott át engem a halálnak.

19 Nyissátok meg nékem az igazságnak kapuit, hogy bemenjek azokon ésdicsérjem az Urat!

20 Ez az Úrnak kapuja; igazak mennek be azon.

21 Magasztallak téged, hogy meghallgattál, és szabadításomul lettél!

22 A kő * a melyet az építők megvetettek, szegeletkővé lett! [u'M\xe1t\xe9 21,42. M\xe1rk. 12,10. Luk. 20,17. Csel. 4,11. R\xf3m. 9,33. 1 P\xe9t. 2,4.7.']

23 Az Úrtól lett ez, csodálatos ez a mi szemeink előtt!

24 Ez a nap az, a melyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vígadjunk ezen!

25 Oh Uram, segíts most; oh Uram, adj most jó előmenetelt!

26 Áldott, a ki jő az Úrnak nevében; áldunk * titeket, a kik az Úr házából valók vagytok! [u'M\xe1t\xe9 21,9.']

27 Isten az Úr és ő világosított meg minket. Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvához.

28 Istenem vagy te, azért hálát adok néked! Én Istenem, magasztallak téged.

29 Magasztaljátok az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme!