ZSOLTÁROK KÖNYVE

115. fejezetEgyedül Istené legyen a dicsőség

1 Nem nékünk Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget, a te kegyelmedért és hívségedért!

2 Miért mondanák a pogányok: Hol van * hát az ő Istenök? [u'Zsolt. 79,10.']

3 Pedig a mi Istenünk az égben van, és a mit akar, azt mind megcselekszi.

4 Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája.

5 Szájok van, de nem * szólanak; szemeik vannak, de nem látnak; [u'5 M\xf3z. 4,28. Jer. 10,3\u20135.']

6 Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak;

7 Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólanak az ő torkukkal.

8 Hasonlók legyenek azokhoz készítőik, ésmindazok, a kik bíznak bennök!

9 Izráel! te az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa ő.

10 Áronnak háza! az Úrban bízzál; az ilyenek segítsége és paizsa ő.

11 A kik félitek az Urat, az Úrban bízzatok; az ilyenek segítsége és paizsa ő.

12 Az Úr megemlékezik mi rólunk ésmegáld minket; megáldja Izráel házát, megáldja Áronnak házát.

13 Megáldja azokat, a kik félik az Urat, a kicsinyeket és a nagyokat.

14 Szaporítson titeket az Úr, titeket és a ti fiaitokat.

15 Áldottai vagytok ti az Úrnak, a ki teremtette a mennyet és a földet.

16 Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta.

17 Nem a meghaltak dicsérik az Urat, sem nem azok, a kik alászállanak a csendességbe.

18 De mi áldjuk az Urat mostantól fogva mindörökké. Dicsérjétek az Urat!