ZSOLTÁROK KÖNYVE

110. fejezetKrisztus örök királysága és papsága

1 Dávidé; zsoltár.Monda az Úr az én uramnak: Ülj * az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá. [u'M\xe1t\xe9 22,44. M\xe1rk. 12,36. Luk. 20,42. Csel. 2,34.35. Zsid. 1,13.']

2 A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, mondván:Uralkodjál ellenségeid között!

3 A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhéből leszen ifjaidnak harmatja.

4 Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké * Melkhisedek rendje szerint. [u'Zsid. 5,6. 6,20. 7,17.']

5 Az Úr a te jobbod felől; megrontja * az ő haragja napján a királyokat; [u'Zsolt. 2,9.12.']

6 Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; * összezúz messze földön minden főt. [u'Jel. 14,14. 16,14. 20,8.']

7 Az út mellett való * patakból iszik; ezért emeli fel az ő fejét. [u'Fil. 2,9. Zsid. 1,3.10.12.']