ZSOLTÁROK KÖNYVE

102. fejezetBűnbánó ima Sion helyreállításáért

1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.

2 Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és * kiáltásom jusson te hozzád! [u'Zsolt. 50,15.']

3 Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!

4 Mert elenyésznek az én napjaim, mint * a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök. [u'J\xf3b. 7,6.7.']

5 Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem.

6 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz * ragadt. [u'J\xf3b 19,20.']

7 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.

8 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn.

9 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.

10 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,

11 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.

12 Napjaim olyanok, mint a * megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam. [u'Zsolt. 109,23.']

13 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll.

14 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a * megszabott idő. [u'Jer. 29,10.11. D\xe1n. 9,25.']

15 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, * és a porát is kímélik. [u'Ezsdr. 3,10\u201313.']

16 És félik a népek * az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet; [u'Zsolt. 72,10.11.']

17 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében.

18 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.

19 Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja * az Urat. [u'Zsolt. 126,1\u20133. Jer. 23,7.8.']

20 Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr.

21 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, éshogy feloldozza * a halálnak fiait. [u'Zsolt. 126,1\u20133.']

22 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben.

23 Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.

24 Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat.

25 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; * a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak. [u'vers 14. Jer. 29,10.11.']

26 Régente fundáltad a földet, s az egek * is a te kezednek munkája. [u'Zsolt. 8,4.']

27 Azok elvesznek, de * te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak. [u'Zsid. 1,10\u201312.']

28 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.

29 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen * megáll előtted. [u'Jer. 33,6\u201326.']