PÉLDABESZÉDEK

30. fejezetAgur vallomása

1 Agurnak, a Jáké fiának beszédei, próféczia, melyet mondott a férfiú Itielnek, Itielnek és Ukálnak.

2 Minden embernél tudatlanabb vagyok én, és nincs emberi értelem én bennem.

3 És nem tanultam a bölcseséget, hogy a Szentnek ismeretét tudnám.

4 Kicsoda ment fel az égbe, * hogy onnan leszállott volna? Kicsoda fogta össze a szelet az ő markába? Kicsoda kötötte a vizet az ő köntösébe? Ki állapította meg a földnek minden határit? Kicsoda ennek neve? Avagy kicsoda ennek fiának neve, ha tudod? [u'J\xe1n. 3,13.']

5 Az Istennek teljes beszéde * igen tiszta, és paizs az ahhoz folyamodóknak. [u'Zsolt. 12,7.']

6 Ne tégy * az ő beszédéhez; hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy. [u'5 M\xf3z. 4,2.']

Agur kérése

7 Kettőt kérek tőled; ne tartsd meg én tőlem, mielőtt meghalnék.

8 A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tőlem; szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendő * eledellel. [u'M\xe1t\xe9 6,11.']

9 Hogy megelégedvén, meg ne * tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével! [u'5 M\xf3z. 8,12\u201314.']

Agur bölcs mondásai

10 Ne rágalmazd a szolgát az ő uránál, hogy meg ne átkozzon téged, és bűnhődnöd ne kelljen.

11 Van olynemzetség, a ki az ő atyját * átkozza, és az ő anyját nem áldja. [u'vers 17.']

12 Vannemzetség, a ki a maga szemei előtt * tiszta, pedig az ő rútságából ki nem tisztíttatott. [u'\xc9sa. 65,5.6.']

13 Vankevély szemű nemzetség, és a kinek szemöldökei igen fellátnak!

14 Vanolyan nemzetség, a kinek fogai fegyverek, * és a kinek zápfogai kések; hogy a szegényeket kiemészszék e földről, és az emberek közül a szűkölködőket. [u'Zsolt. 52,4.5. 57,5.']

15 A nadálynak két leánya van: addsza, addsza! E három nem elégszik meg; négyen * nem mondják: elég; [u'vers 16.']

16 A sír és a meddő asszony, a föld meg nem elégszik a vízzel, és a tűz nem mondja: elég!

17 A szemet, mely megcsúfolja atyját, vagy megútálja az anyja iránt való engedelmességet, kivágják a völgynek hollói, vagy megeszik a sasfiak.

18 E három megfoghatatlan előttem, és e négy dolgot nem tudom:

19 A keselyűnek útát az égben, a kígyónak útát a kősziklán, a hajónak nyomát a mély tengerben, és a férfiúnak útát a leányzóval.

20 Ilyen a paráználkodó asszonynak úta; eszik, azután megtörli száját és azt mondja: nem cselekedtem semmi gonoszt.

21 Három dologalatt indul meg a föld, és négyet nem szenvedhet el.

22 A szolga alatt, mikor uralkodik, és a bolond alatt, mikor elég kenyere van,

23 A gyűlölt asszony alatt, * ha mégisférjhez megy; és a szolgáló alatt, ha örököse lesz az ő asszonyának. [u'r\xe9sz 25,24.']

24 E négy apró állata vana földnek, a melyek bölcsek, elmések:

25 A hangyák erőtlen nép, mégis megkeresik * nyárban a magok eledelét; [u'r\xe9sz 6,8.']

26 A marmoták nem hatalmas nép, mégis kősziklán * csinálják az ő házokat; [u'Zsolt. 104,18.']

27 Királyuk nincs a sáskáknak, mindazáltal mindnyájan szép renddel mennek ki;

28 A pókot kézzel megfoghatod, mégis ott van a királyok palotáiban.

29 Három állat van, a mely szépen jár, sőt négy, a mely jól jár.

30 Az oroszlán, a hős a vadak között, mely el nem fut senki elől;

31 A harczra felékesített * ló, vagy a kecskebak, és a király, a kinek senki nem mer ellene állani. [u'J\xf3b 39,22.23.']

32 Ha bolond voltál felfuvalkodásodban, vagy ha meggondoltad: * kezedet szájadra vessed. [u'J\xf3b 21,5.']

33 Mert miképena ki tejet köpül, vajat csinál; és a ki keményen fújja ki az ő orrát, vért hoz ki: úgya ki a haragot ingerli, háborúságot szerez.