MÓZES IV. KÖNYVE

21. fejezetHarcz Arad királyával. Az érczkígyó

1 Mikor pedig meghallotta a * Kananeus, Arad királya, a ki lakozik vala dél felől, hogy jön Izráel a kémeknek útán: megütközék Izráellel, és foglyokat ejte közülök. [u'r\xe9sz 33,40.']

2 Fogadást tőn azért Izráel az Úrnak, és monda: Ha valóban kezembe adod e népet, eltörlöm az ő városait.

3 És meghallgatá az Úr Izráelnek szavát, és kézbe adá a Kananeust, és eltörlé őket, és azoknak városait. És nevezé azt a helyet Hormának.

4 És elindulának a Hór hegyétől a veres tengerhez vivő úton, hogy megkerüljék Edom földét. És a népnek lelke megkeseredék útközben.

5 És szóla a nép Isten * ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a † mi lelkünk. [u'1 Kor. 10,9.'] ; [u'r\xe9sz 11,6.']

6 Bocsáta azért az * Úr a népre tüzes kígyókat, és megmardosák a népet, és sokan meghalának Izráel népéből. [u'2 M\xf3z. 32,35.']

7 Akkor méne a nép Mózeshez, és mondának: Vétkeztünk, mert szólottunk az Úr ellen és te ellened; imádkozzál az Úrhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozék Mózes a népért.

8 És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és * tűzd fel azt póznára: és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon. [u'J\xe1n. 3,14.']

9 Csinála azért Mózes rézkígyót, * és feltűzé azt póznára. És lőn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben marada. [u'2 Kir. 18,4.']

Izráel hadi szállásai

10 Azután elindulának Izráel fiai, és tábort ütének Obóthban.

11 Obóthból is elindulának, és tábort ütének Hije-Abarimban, abban a pusztában, a mely Moáb előtt vala napkelet felől.

12 Onnét elindulának, és tábort ütének * Zéred völgyében. [u'5 M\xf3z. 2,13.']

13 Onnét elindulának, és tábort ütének az Arnon vizéntúl, a mely van a pusztában, és kijő az Emoreus határából. Mert az Arnon * Moábnak határa Moáb között és Emoreus között. [u'5 M\xf3z. 2,24. J\xf3zs. 12,2. Bir. 11,18.']

14 Azért van szó az Úr hadainak könyvében: Vahébről Szúfában, és a patakokról Arnonnál,

15 És a patakok folyásáról, a mely Ar város felé hajol és Moáb határára dűl.

16 És onnét Béérbe menének. Ez az a kút, a melynél mondotta vala az Úr Mózesnek: Gyűjtsd össze a népet, és adok nékik vizet.

17 Akkor éneklé az Izráel ez éneket: Jőjj fel óh kút! énekeljetek néki!

18 Kút, a melyet fejedelmek ástak; a nép előkelői vájtak, kormánypálczával, vezérbotjaikkal. És a pusztából Mathanába menének.

19 És Mathanából Nahaliélbe, és Nahaliélből Bámóthba.

20 Bámóthból pedig abba a völgybe, a mely Moáb mezején van, onnana Piszga tetejére, a mely a sivatagra néz.

Szíhon legyőzetik

21 És * külde Izráel követeket Szíhonhoz, az Emoreusok királyához, mondván: [u'5 M\xf3z. 2,26. Bir. 11,19.']

22 Hadd mehessek át a te földeden! Nem hajlunk mezőre, sem szőlőre, kútvizet sem iszunk; az országúton megyünk, míg átmegyünk a te határodon.

23 De nem engedé Szíhon * Izráelnek, hogy átmenjen az ő határán, sőt egybegyűjté Szíhon minden népét, és kiméne Izráel ellen a pusztába, és jöve Jaháczba; és megütközék Izráellel. [u'5 M\xf3z. 2,30. 29,7.']

24 És megveré őt Izráel fegyvernek élivel, és elfoglalá annak földét Arnontól Jabbókig, az Ammon fiaiig; mert erős vala az Ammon fiainak határa.

25 És * elfoglalá Izráel mind e városokat, és megtelepedék Izráel az Emoreusok minden városában, Hesbonban és annak minden városában; [u'5 M\xf3z. 2,33. J\xf3zs. 24,8. Zsolt. 135,11.12. \xc1m\xf3s 2,9.']

26 Mert Hesbon Szíhonnak az Emoreusok királyának városa vala, ki is hadakozott vala Moábnak előbbi királyával, és elvett vala minden földet annak kezéből Arnonig.

27 Azért mondják a példabeszédmondók: Jőjjetek Hesbonba! Építtessék és erősíttessék Szíhon városa!

28 Mert tűz jött ki Hesbonból, láng Szíhon városából; megemésztette Art, Moábnak városát, Arnon magaslatainak urait.

29 Jaj néked Moáb! Elvesztél Kámosnak népe! Futásra adta ő fiait, leányait fogságra Szíhonnak, az emoreus királynak.

30 De mi lövöldöztük őket, elveszett Hesbon Dibonig, és elpusztítottuk Nofáig, a mely Medebáig ér.

31 Megtelepedék azért Izráel az Emoreusok földén.

32 És elkülde Mózes, hogy megkémleljék Jázert, és bevevék annak városait, és kiűzé az Emoreust, a ki ott vala.

33 Majd megfordulának, és felmenének a Básánba vivő úton. És kijöve * Og, Básán királya ő ellenök, ő és egész népe, hogy megütközzenek Hedreiben. [u'5 M\xf3z. 3,1. 29,7.']

34 Akkor monda az Úr Mózesnek: Ne félj tőle, mert a te kezedbe * adtam őt, és egész népét, és az ő földét. És úgy cselekedjél vele, a miképen cselekedtél Szíhonnal az Emoreusok királyával, a ki lakik vala Hesbonban. [u'5 M\xf3z. 3,2.22.']

35 Megverék azért őt és az ő fiait és egész népét annyira, hogy egy sem marada belőle; és elfoglalák az ő földét.