NÁHUM KÖNYVE

2. fejezetJövendölés Ninive pusztulásáról

1 Pusztító jön fel ellened; őrizd a várat, nézzed az útat, erősítsd derekadat, keményítsd meg erődet igen.

2 Mert helyreállítja az Úr Jákób büszkeségét, * mint Izráel büszkeségét; mert rablók rabolták ki őket, csemetéiket pedig kivágták. [u'\xc9sa. 10,12.']

3 Vitézeinek pajzsa veres, katonáinak ruházatabíborszínű, hadiszekere aczéltűzben ragyogfegyverkezése napján, és a dárdákat rengetik.

4 Az utczákon robognak a szekerek, összeütköznek a piaczokon; tekintetök mint a fáklyák, futkosnak mint a villámok.

5 Emlegeti vitézlőhőseit; ingadoznak lépéseikben, sietnek a kőfalra, és felállíttatik a védősáncz.

6 A folyóvizek kapui megnyílnak, és a palota megrendül.

7 De elvégeztetett: felfedik, elvitetik, és szolgálói keseregnek, mint nyögő galambok, mellöket vervén.

8 Pedig Ninive olyan, mint a bővizű tó, eleitől fogva: mégis futnak ők. Álljatok meg, álljatok meg! De vissza se tekint senki.

9 Raboljatok ezüstöt, raboljatok aranyat; száma sincs a rejtett kincseknek, gazdag minden drága edényben.

10 Feldúlva, széthányva, kifosztatva! Szíve megolvadt, a térdek reszketnek, fájdalom van egész derekában, és mindnyájok arcza elvesztette pirosságát.

11 Hol van az oroszlánok tanyája, és az oroszlán-kölyköknek ama legelője, a hová járt a nőstény- és hímoroszlán, az oroszlán-kölyök, és nem volt a ki elriaszsza?

12 Az oroszlán torkig valót ragadozott kölykeinek, és fojtogatott nőstényeinek, és megtöltötte barlangjait zsákmánynyal, tanyáit pedig prédával.

13 Ímé rád török,azt mondja a Seregek Ura, és füstté égetem szekereit. Oroszlán-kölykeidet kard emészti meg, és kiirtom e földről zsákmányodat, és nem hallatszik többé követeidnek szava.