MÁRK EVANGYÉLIOMA

9. fejezetKrisztus megdicsőülése

1 Azután monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy vannak némelyek az itt állók között, a kik nem kóstolnak addig halált, * a míg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal. [u'M\xe1t. 16,28. Luk. 9,27.']

2 És hat nap * múlva magához vevé Jézus Pétert és Jakabot és Jánost, és felvivé őket csupán magukban egy magas hegyre. És elváltozék előttük; [u'M\xe1t. 17,1\u201313. Luk. 9,28\u201336.']

3 És a ruhája fényes lőn, igen fehér, mint a hó, mihez hasonlót a ruhafestő e földön nem fehéríthet.

4 És megjelenék nékik Mózes Illéssel együtt, és beszélnek vala Jézussal.

5 Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lenni: csináljunk azért három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.

6 De nem tudja vala mit beszél, mivelhogy megrémülének.

7 És felhő támada, mely őket befogá, és a felhőből szózat jöve, mondván: * Ez az én szerelmes Fiam; őt hallgassátok. [u'r\xe9sz 1,11. 2 P\xe9t. 1,17.']

8 És mikor nagyhirtelen körültekintének, senkit sem látának többé maguk körül, egyedül a Jézust.

9 Mikor pedig a hegyről leszállának, megparancsolá nékik, * hogy senkinek se beszéljék el, a mit láttak vala, csak a mikor az embernek Fia a halálból feltámad. [u'r\xe9sz 8,30.']

10 És ezt a szót megtarták magukban, tudakozván egymás között, mit tesz a halálból feltámadni?

11 És megkérdezék őt, mondván: Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljőnie?

12 Ő pedig felelvén, monda nékik: Illés ugyan előbb eljövén helyre állít mindent; de hogyan van az embernek Fiáról * megírva, hogy sokat kell szenvednie és megvettetnie? [u'\xc9sa. 53,3.']

13 De * mondom néktek, hogy Illés is eljött, és azt cselekedték vele, a mit akartak, a mint meg van † írva ő felőle. [u'M\xe1t. 11,14.'] ; [u'1 Kir. 19,2\u201320.']

Ördöngős néma meggyógyítása

14 És mikor * a tanítványokhoz ment vala, nagy sokaságot láta körülöttök, és írástudókat, a kik azokkal versengenek vala. [u'M\xe1t. 17,14\u201321. Luk. 9,37\u201342.']

15 És az egész sokaság meglátván őt, azonnal elálmélkodék, és hozzásietvén köszönté őt.

16 Ő pedig megkérdezé az írástudókat: Mit versengetek ezekkel?

17 És felelvén egy a sokaságból, monda: Mester, ide hoztam hozzád az én fiamat, a kiben néma lélek van.

18 És a hol csak előfogja, szaggatja őt; ő pedig tajtékot túr, a fogát csikorgatja, és elfonnyad. Mondám hát tanítványaidnak, hogy űzzék ki azt, de nem tudták.

19 Ő pedig felelvén néki, monda: Óh hitetlen nemzetség, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt hozzám.

20 És hozzá vivék azt; és mihelyt ő meglátta azt, a lélek azonnal szaggatá azt; és leesvén a földre, tajtékot túrván fetreng vala.

21 És megkérdezé az atyját: Mennyi ideje, hogy ez esett rajta? Az pedig monda: Gyermeksége óta.

22 És gyakorta veté őt tűzbe is, vízbe is, hogy elveszítse őt; de ha valamit tehetsz, légy segítségül nékünk, könyörülvén rajtunk.

23 Jézus pedig monda néki: Ha hiheted azt, * minden lehetséges a hívőnek. [u'r\xe9sz 11,23.']

24 A gyermek atyja pedig azonnal kiáltván, könnyhullatással monda: Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek.

25 Jézus pedig mikor látta vala, hogy a sokaság még inkább összetódul, megdorgálá a tisztátalan lelket, mondván néki: Te néma és siket lélek, én parancsolom néked, menj ki belőle, és többé belé ne menj!

26 És kiáltás és erős szaggatás között kiméne; az pedig olyan lőn, mint egy halott, annyira, hogy sokan azt mondják vala, hogy meghalt.

27 Jézus pedig megfogván kezét, fölemelé; és az fölkele.

28 Mikor pedig bement vala a házba, tanítványai megkérdezék őt külön: Mi miért nem űzhettük ki azt?

29 Ő pedig monda nékik: Ez a faj semmivel sem űzhető ki, csupán könyörgéssel és bőjtöléssel.

Jézus másodszor jelenti szenvedéseit

30 És * onnét kimenvén, Galileán mennek vala át; és nem akará, hogy valaki megtudja. [u'M\xe1t. 17,22.23. Luk. 9,43\u201345.']

31 Mert tanítja vala tanítványait, és ezt mondja vala nékik: Az embernek Fia az emberek kezébe adatik, és megölik őt; de ha megölték, harmadnapra föltámad. * [u'r\xe9sz 8,31. 10,32.33. M\xe1t. 16,21. 17,22. 20,18. Luk. 9,22. 17,25. 24,7.']

32 De ők nem * értik vala e mondást, és féltek őt megkérdezni. [u'Luk. 18,34.']

Rangkérdés. Alázatosság és a kicsinyek gondja ajánltatik. Óvás botránkoztatástól

33 És elméne * Kapernaumba. És odahaza megkérdezé őket: Mi felett vetekedtetek egymással az úton? [u'M\xe1t. 18,1\u20139. Luk. 9,46\u201350.']

34 De ők hallgatának, mert egymás között a felett vetekedtek vala az úton, ki a * nagyobb? [u'M\xe1t\xe9 18,1. Luk. 9,46. 22,24.']

35 És leülvén, odaszólítá a tizenkettőt, és monda nékik: Ha valaki első akar * lenni, legyen mindenek között utolsó és mindeneknek szolgája. [u'r\xe9sz 10,44.']

36 És előfogván egy gyermeket, közéjök állatá azt; és ölébe * vévén azt, monda nékik: [u'r\xe9sz 10,16.']

37 A ki az ilyen gyermekek közül egyet befogad az én nevemben, * engem fogad be; és a ki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, a ki engem elbocsátott. [u'M\xe1t. 10,40. 18,5. Luk. 9,48. J\xe1n. 13,20.']

38 János pedig felele néki, mondván: Mester, látánk valakit, a ki a te neveddel ördögöket * űz, a ki nem követ minket; és eltiltók őt, mivelhogy nem követ minket. [u'Luk. 9,49.']

39 Jézus pedig monda: Ne tiltsátok el őt; mert senki sincs, a ki csodát tesz az én nevemben és mindjárt gonoszul szólhatna felőlem.

40 Mert a ki nincs ellenünk, * mellettünk van. [u'M\xe1t\xe9 12,30. Luk. 9,50.']

41 Mert a ki innotok ád egy pohár vizet * az én nevemben, mivelhogy a Krisztuséi vagytok, bizony mondom néktek, el nem veszti az ő jutalmát. [u'M\xe1t. 10,42.']

42 A ki pedig megbotránkoztat egyet ama kicsinyek közül, a kik én bennem hisznek, jobb annak, * ha malomkövet kötnek a nyakára, és a tengerbe vetik. [u'M\xe1t. 18,6. Luk. 17,2.']

43 És ha megbotránkoztat * téged a te kezed, vágd le azt: jobb néked csonkán bemenned az életre, mint két kézzel menned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre. [u'M\xe1t\xe9 5,30.']

44 A hol az ő férgök meg nem * hal, és tüzök el nem aluszik. [u'\xc9sa. 66,24.']

45 És ha a te lábad botránkoztat meg téged, vágd le azt: jobb néked sántán bemenned az életre, mint két lábbal vettetned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre.

46 A hol az ő férgök meg nem * hal, és tüzök el nem aluszik. [u'vers 44.']

47 És ha a te * szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt: jobb néked félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel vettetned a tüzes gyehennára. [u'M\xe1t\xe9 5,29.']

48 A hol az ő férgök meg nem * hal, és tüzök el nem aluszik. [u'vers 44.46.']

49 Mert mindenki tűzzel sózatik meg, és minden áldozat * sóval sózatik meg. [u'3 M\xf3z. 2,13.']

50 Jó a * só: de ha a só ízét veszti, mivel adtok ízt néki? Legyen bennetek só, és legyetek békében egymással. [u'M\xe1t\xe9 5,13. Luk. 14,34. Kol. 4,6.']