MÁRK EVANGYÉLIOMA

8. fejezetA négyezernek megvendégelése

1 Azokban a * napokban, mivelhogy fölötte nagy volt a sokaság, és nem volt mit enniök, magához szólította Jézus az ő tanítványait, és monda nékik: [u'M\xe1t. 15,32\u201339.']

2 Szánakozom e sokaságon, mert immár harmad napja hogy velem vannak, és nincs mit enniök; * [u'r\xe9sz 6,34\u201344.']

3 És ha éhen bocsátom haza őket, kidőlnek az úton; mert némelyek ő közülök messzünnen jöttek.

4 Az ő tanítványai pedig felelének néki: Honnan elégíthetné meg ezeket valaki kenyérrel itt e pusztában?

5 És megkérdé őket: Hány kenyeretek van? Azok pedig mondának: Hét.

6 Akkor megparancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre. És vevén a hét kenyeret, és hálákat adván, megszegé, és adá az ő tanítványainak, hogy eléjök tegyék. És a sokaság elé tevék.

7 Volt egy kevés haluk is. És hálákat adván mondá, hogy tegyék eléjök azokat is.

8 Evének azért, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat, hét kosárral.

9 Valának pedig a kik ettek mintegy négyezeren; és elbocsátá őket.

10 És azonnal a hajóba szálla tanítványaival, és méne Dalmánuta vidékére.

A farizeusok jelkivánása. Óvás a farizeusok és Heródes kovászától

11 És kijövének a * farizeusok, és kezdék őt faggatni, mennyei jelt kívánván tőle, hogy kísértsék őt. [u'M\xe1t\xe9 16,1\u201312.']

12 Ő pedig lelkében felfohászkodván, monda: Miért kíván jelt ez a nemzetség? Bizony mondom néktek: Nem * adatik jel ennek a nemzetségnek. [u'M\xe1t. 12,39. Luk. 11,29.']

13 És ott hagyván őket, ismét hajóba szálla, és a túlsó partra méne.

14 De elfelejtének kenyeret vinni, és egy kenyérnél nem vala velök több a hajóban.

15 És ő inti vala őket, * mondván: Vigyázzatok, őrizkedjetek a farizeusok kovászától és a † Heródes kovászától! [u'M\xe1t. 16,6. Luk. 12,1.'] ; [u'r\xe9sz 3,6.']

16 Ekkor egymás között tanakodván, mondának: Nincs kenyerünk.

17 Jézus pedig észrevévén ezt, monda nékik: Mit tanakodtok, hogy nincsen kenyeretek? * Még sem látjátok-é be és nem értitek-é? Mégis kemény-é a szívetek? [u'r\xe9sz 6,52.']

18 Szemeitek lévén, nem láttok-é? és füleitek lévén, nem hallotok-é? és nem emlékeztek-é?

19 Mikor az öt kenyeret megszegtem az ötezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Mondának néki: Tizenkettőt.

20 Mikor pedig a hetet a négyezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele? Azok pedig mondának: Hetet.

21 És monda nékik: Hogy nem értitek hát?

A vak meggyógyítása

22 Azután Bethsaidába méne; és egy vakot vivének hozzá és kérik vala őt, hogy illesse * azt. [u'r\xe9sz 6,56.']

23 Ő pedig megfogván a vaknak kezét, kivezeté őt a falun kívül; és a szemeibe köpvén * és kezeit reá tévén, megkérdé őt, ha lát-é valamit? [u'r\xe9sz 7,32.33. J\xe1n. 9,6.']

24 Az pedig föltekintvén, monda: Látom az embereket, mint valami járkáló fákat.

25 Azután kezeit ismét ráveté annak szemeire, és feltekintete véle. És megépüle, és látá messze és világosan mindent.

26 És haza küldé, mondván: Se a faluba be ne menj, se senkinek * el ne mondd a faluban. [u'r\xe9sz 7,36.']

Péter vallástétele

27 És elméne Jézus és az ő tanítványai Czézárea Filippi * falvaiba; és útközben megkérdé az ő tanítványait, mondván nékik: Kinek mondanak engem az emberek? [u'M\xe1t. 16,13\u201328. Luk. 9,18\u201327.']

28 Ők pedig felelének: Keresztelő Jánosnak; és némelyek * Illésnek; némelyek pedig egynek a próféták közül. [u'r\xe9sz 6,15.']

29 És ő monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda néki: Te vagy a Krisztus.

30 És rájok parancsola, hogy * senkinek se szóljanak felőle. [u'r\xe9sz 9,9.']

Jézus eőször jelenti szenvedéseit

31 És kezdé őket tanítani, hogy az ember Fiának sokat * kell szenvedni, és megvettetni a vénektől és a főpapoktól és írástudóktól, és megöletni, és harmadnapra feltámadni. [u'r\xe9sz 9,31. 10,33. M\xe1t. 16,21. 17,22. 20,18. Luk. 9,22. 17,25. 24,7.']

32 És ezt nyilván mondja vala. Péter pedig magához vonván őt, kezdé dorgálni.

33 És ő megfordulván és az ő tanítványaira tekintvén, megfeddé Pétert, mondván: Távozz tőlem Sátán, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.

34 A sokaságot pedig az ő tanítványaival együtt magához szólítván, monda nékik: Ha valaki én utánam akar * jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem. [u'M\xe1t. 10,38. 16,24. Luk. 9,23. 14,27.']

35 Mert valaki * meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangyéliomért, az megtalálja azt. [u'M\xe1t. 10,39. 16,25. Luk. 9,24. 17,33. J\xe1n. 12,25.']

36 Mert mit használ * az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? [u'M\xe1t. 16,26. Luk. 9,25.']

37 Avagy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért?

38 Mert valaki szégyel engem * és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljő az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal. [u'M\xe1t\xe9 10,33. Luk. 9,26. 12,9.']