MÁRK EVANGYÉLIOMA

6. fejezetJézust megvetik Názáretben

1 És kiméne onnét, és méne az ő hazájába, * és követék őt az ő tanítványai. [u'M\xe1t. 13,53\u201358. Luk. 4,15\u201330.']

2 És a mint eljött vala a szombat, tanítani kezde a zsinagógában; és sokan, a kik őt hallák, elálmélkodának vala, mondván: * Honnét vannak ennél ezek? És mely bölcsesség az, a mi néki adatott, hogy ily csodadolgok is történnek általa? [u'J\xe1n. 7,15.']

3 Avagy nem ez-é az az ácsmester, Máriának a fia, Jakabnak, Józsénak, Júdásnak és Simonnak pedig testvére? És nincsenek-é itt közöttünk az ő nőtestvérei is? És megbotránkoznak vala ő benne.

4 Jézus pedig monda nékik: Nincs próféta tisztesség nélkül csak a maga hazájában, és a rokonai között és a maga házában.

5 Nem is tehet vala ott semmi csodát, csak nehány beteget gyógyíta meg, rájok vetvén kezeit.

6 És csodálkozik vala azoknak hitetlenségén. Aztán köröskörül * járja vala a falvakat, tanítván. [u'M\xe1t. 9,35. Luk. 13,22.']

Az apostolok kiküldetése

7 Majd magához szólítá a tizenkettőt, * és kezdé őket kiküldeni † kettőnként, és ada nékik hatalmat a tisztátalan lelkeken. [u'M\xe1t. 10,1. 9\u201315. Luk. 9,1\u20136.'] ; [u'Luk. 10,1.']

8 És megparancsolá nékik, hogy az útra semmit ne vigyenek egy pálczán kívül; se táskát, se kenyeret, se pénzt az övükben;

9 Hanem kössenek sarut, de két ruhát ne öltsenek.

10 És monda nékik: A hol valamely házba bementek, ott * maradjatok mindaddig, a míg tovább mentek onnét. [u'M\xe1t. 10,11. Luk. 10,7.']

11 A kik pedig nem fogadnak titeket, sem nem hallgatnak rátok, onnét kimenvén, verjétek le a port lábaitokról, bizonyságul ő ellenök. Bizony mondom néktek: Sodomának vagy Gomorának tűrhetőbb lesz a dolga az ítélet napján, mint annak a városnak.

12 Kimenvén azért, prédikálják vala, hogy térjenek meg.

13 És sok ördögöt űznek vala ki, és olajjal * sok beteget megkennek és meggyógyítnak vala. [u'Jak. 5,14\u201315.']

Keresztelő János fővétele

14 És meghallá ezeket Heródes király (mert nyilvánvalóvá lőn az ő neve) és monda: Keresztelő János támadt * fel a halálból és azért működnek benne ez erők. [u'M\xe1t. 14,1\u201312. Luk. 3,19.20. 9,7\u20139.']

15 Némelyek azt mondják vala, hogy Illés ő; mások meg azt mondják vala, hogy Próféta, vagy olyan, mint egy a próféták közül.

16 Heródes pedig ezeket hallván, monda: A kinek én fejét vétetém, az a János ez; ő támadt fel a halálból.

17 Mert maga Heródes fogatta el és vettette vala börtönbe Jánost, Heródiás miatt, Fülöpnek, az ő testvérének felesége miatt, mivelhogy azt vette vala feleségül.

18 Mert János azt mondá Heródesnek: Nem szabad néked * a testvéred feleségével élned. [u'3 M\xf3z. 18,16.']

19 Heródiás pedig ólálkodik vala utána, és meg akarja vala őt ölni; de nem teheté.

20 Mert Heródes fél vala Jánostól, igaz és szent embernek ismervén őt, és oltalmazá őt; és ráhallgatván, sok dologban követi, és örömest hallgatja vala őt.

21 De egy alkalmatos nap jöttével, mikor Heródes a maga születése ünnepén nagyjainak, vezéreinek és Galilea előkelő embereinek lakomát ad vala,

22 És ennek a Heródiásnak a leánya beméne és tánczola, és megtetszék Heródesnek és a vendégeknek, monda a király a leánynak: Kérj tőlem, a mit akarsz, és megadom néked.

23 És megesküvék néki, hogy: Bármit kérsz tőlem, megadom néked, még ha országom * felét is. [u'Eszt. 5,3\u20136.']

24 Az pedig kimenvén, monda az ő anyjának: Mit kérjek? Ez pedig mondja: A Keresztelő János fejét.

25 És a királyhoz nagy sietve azonnal bemenvén, kéré őt mondván: Akarom, hogy mindjárt add ide nékem a Keresztelő János fejét egy tálban.

26 A király pedig noha igen megszomorodék, eskűje és a vendégek miatt nem akará őt elutasítani.

27 És azonnal hóhért küldvén a király, megparancsolá, hogy hozzák el annak fejét.

28 Ez pedig elmenvén, fejét vevé annak a börtönben, és előhozá a fejét egy tálban és adá a leánynak; a leány pedig az anyjának adá azt.

29 A tanítványai pedig, a mikor ezt meghallották vala, eljövének, és elvivék a testét, és sírba tevék.

Az ötezernek jóltartása

30 És az apostolok * összegyűlekezének Jézushoz, és elbeszélének néki mindent, azt is, a miket cselekedtek, azt is, a miket tanítottak vala. [u'Luk. 9,10.']

31 Ő pedig monda nékik: Jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre és pihenjetek meg egy kevéssé. Mert sokan valának a járó-kelők, és még evésre sem volt alkalmas idejök.

32 És elmenének hajón egy puszta helyre csupán ő magok.

33 A sokaság pedig meglátá őket, a mint mennek vala, és sokan megismerék őt; és minden városból egybefutának oda gyalog, és megelőzék őket, és hozzá gyülekezének. * [u'M\xe1t. 14,13\u201321. Luk. 9,11\u201317. J\xe1n. 6,1\u201313.']

34 És kimenvén Jézus nagy sokaságot láta, * és megszáná őket, mert olyanok valának, mint a pásztor nélkül való juhok. És kezdé őket sokra tanítani. [u'M\xe1t. 9,36.']

35 Mikor pedig immár nagy idő vala, hozzámenvén az ő tanítványai mondának: Puszta ez a hely, és immár nagy idő van:

36 Bocsásd el őket, hogy elmenvén a körülfekvő majorokba és falvakba, vegyenek magoknak kenyeret; mert nincs mit enniök.

37 Ő pedig felelvén, monda nékik: Adjatok nékik ti enniök. És mondának néki: Elmenvén, vegyünk-é kétszáz pénz árú kenyeret, hogy enni adjunk nékik?

38 Ő pedig monda nékik: Hány kenyeretek van? Menjetek és nézzétek meg. És megtudván, mondának: Öt, és két halunk.

39 És parancsolá nékik, hogy ültessenek le mindenkit csoportonként a zöld pázsitra.

40 Letelepedének azért szakaszonként, százával és ötvenével.

41 Ő pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és * az égre tekintvén, hálákat ada; és megszegé a kenyereket és adá tanítványainak, hogy tegyék azok elé; és a két halat is elosztá mindnyájok között. [u'r\xe9sz 7,34.']

42 Evének azért mindnyájan, és megelégedének;

43 És maradékot is szedének fel tizenkét tele kosárral, és a halakból is.

44 A kik pedig a kenyerekből ettek, mintegy ötezeren valának férfiak.

Jézus a tengeren jár

45 És * azonnal kényszeríté tanítványait, hogy hajóba szálljanak, és menjenek át előre a túlsó partra Bethsaida felé, a míg ő a sokaságot elbocsátja. [u'M\xe1t. 14,22\u201336. J\xe1n. 6,15\u201321.']

46 Minekutána pedig elbocsátotta őket, fölméne a hegyre imádkozni.

47 És mikor beesteledék, a hajó a tenger közepén vala, ő pedig egymaga a szárazon.

48 És látá őket, a mint vesződnek az evezéssel; mert a szél szembe fú vala velök; és az éj negyedik szakában hozzájuk méne a tengeren járva; és el akar vala haladni mellettük.

49 Azok pedig látván őt a tengeren járni, kisértetnek vélték, és felkiáltának;

50 Mert mindnyájan látják vala őt és megrémülének. De ő azonnal megszólítá őket, és monda nékik: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek.

51 Ekkor beméne hozzájuk a hajóba, és elállt * a szél; ők pedig magukban szerfölött álmélkodnak és csodálkoznak vala. [u'r\xe9sz 4,39.']

52 Mert nem okultak a kenyereken, mivelhogy a szívök meg vala keményedve.

Sok beteg meggyógyul

53 És átkelve, eljutának a Genezáret földére, és kikötének.

54 De mihelyt kiszálltak a hajóból, azonnal megismerék őt,

55 És azt az egész környéket befutván, kezdék a betegeket a nyoszolyákon ide-oda hordozni, a merre hallják vala, hogy ő ott van.

56 És a hová bemegy vala a falvakba vagy városokba vagy majorokba, a betegeket letevék a piaczokon, és kérik vala őt, hogy legalább a ruhája szegélyét illethessék. És valahányan csak illeték, * meggyógyulának. [u'r\xe9sz 5,27.28. M\xe1t. 14,36.']