MÁRK EVANGYÉLIOMA

15. fejezetJézus Pilátus előtt. Elítéltetése, tövises koronája

1 És mindjárt reggel * tanácsot tartván a főpapok a vénekkel és írástudókkal, és az egész tanács, megkötözvén Jézust, elvivék és átadák Pilátusnak. [u'M\xe1t. 27,1.2. Luk. 26,66. 23,1. J\xe1n. 18,28.']

2 És megkérdé őt Pilátus: * Te vagy-é a zsidók királya? Ő pedig felelvén, monda néki: Te mondod. [u'M\xe1t. 27,11\u201330. Luk. 23,2\u201325. J\xe1n. 18,29. 19,16.']

3 És erősen vádolják vala őt a főpapok.

4 Pilátus pedig ismét megkérdé őt, mondván: Semmit sem felelsz-é? Ímé, mennyi tanúbizonyságot szólnak ellened!

5 Jézus pedig * semmit sem felele, annyira hogy Pilátus elcsudálkozék. [u'r\xe9sz 14,61. \xc9sa. 53,7.']

6 Ünnepenként pedig egy foglyot szokott vala elbocsátani nékik, a kit épen óhajtának.

7 Vala pedig egy Barabbás nevű, megkötöztetve ama lázadókkal együtt, a kik a lázadás alkalmával gyilkosságot követtek vala el.

8 És a sokaság kiáltván, kezdé kérni Pilátustarra, a mit mindenkor megtesz vala nékik.

9 Pilátus pedig felele nékik, mondván: Akarjátok-é, hogy elbocsássam néktek a zsidók királyát?

10 Mert tudja vala, hogy irígységből adták őt kézbe a főpapok. * [u'J\xe1n. 11,48.']

11 A főpapok azonban felindíták a sokaságot, hogy inkább Barabbást bocsássa el nékik.

12 Pilátus pedig felelvén, ismét monda nékik: Mit akartok tehát, hogy cselekedjem ezzel, a kit a zsidók királyának mondotok?

13 És azok ismét kiáltának: Feszítsd meg őt!

14 Pilátus pedig monda nékik: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig annál jobban kiáltanak vala: Feszítsd meg őt!

15 Pilátus pedig eleget akarván tenni a sokaságnak, elbocsátá nékik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszítsék.

16 A vitézek pedig elvivék őt az udvar belső részébe, a mi az őrház; és összehívák az egész csapatot.

17 És bíborba öltözteték őt, és tövisből font koszorút tevének a fejére,

18 És elkezdék őt köszönteni: Üdvöz légy, zsidók királya!

19 És verik vala a fejét nádszállal, és köpdösik vala őt, és térdet hajtva tisztelik vala őt.

Jézus kereszthalála

20 Mikor pedig * kicsúfolták őt, leveték róla a bíbor ruhát, és a maga ruháiba öltözteték; és kivivék őt, hogy megfeszítsék. [u'M\xe1t. 27,31\u201356. Luk. 23,26\u201349. J\xe1n. 19,16\u201330.']

21 És kényszerítének egy mellettök elmenőt, bizonyos czirénei Simont, a * ki a mezőről jő vala, Alekszándernek és † Rufusnak az atyját, hogy vigye az ő keresztjét. [u'M\xe1t. 27,32. Luk. 23,26.'] ; [u'R\xf3m. 16,13.']

22 És vivék őt a Golgotha * nevűhelyre, a mely megmagyarázva annyi, mint: koponya helye. [u'M\xe1t. 27,33\u201344. Luk. 23,32\u201343. J\xe1n. 19,17\u201327.']

23 És * mirhás bort adnak vala néki inni; de ő nem fogadá el. [u'Zsolt. 69,22.']

24 És megfeszítvén őt, eloszták az ő ruháit, * sorsot vetvén azokra, ki mit kapjon. [u'Zsolt. 22,19.']

25 Vala pedig három óra, mikor megfeszíték őt.

26 Az ő kárhoztatásának oka pedig így vala fölébe felírva: A zsidók * királya. [u'M\xe1t. 27,37. Luk. 23,38. J\xe1n. 19,19.']

27 Két rablót is megfeszítének vele, egyet jobb és egyet bal keze felől.

28 És beteljesedék * az írás, a mely aztmondja: És a bűnösök közé számláltaték. [u'\xc9sa. 53,12.']

29 Az arra menők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván és mondván: Hah! a ki * lerontod a templomot, és három nap alatt fölépíted; [u'r\xe9sz 14,58.']

30 Szabadítsd meg magadat, és szállj le a keresztről!

31 Hasonlóképen pedig a főpapok is, csúfolodván egymás között, az írástudókkal együtt mondják vala: Másokat megtartott, magát nem bírja megtartani.

32 A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higyjünk. A kiket vele feszítettek meg, azok is szidalmazzák vala őt.

33 Mikor pedig hat * óra lőn, sötétség támada az egész földön kilencz óráig. [u'M\xe1t. 27,45\u201354. Luk. 23,44\u201348. J\xe1n. 19,28\u201330.']

34 És kilencz órakor fennszóval kiálta Jézus mondván: * Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? a mi megmagyarázva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet? [u'Zsolt. 22,2.']

35 Némelyek pedig meghallván ezt az ott állók közül, mondának: Ímé Illést hívja.

36 Egy ember pedig odafutamodék és egy szivacsot megtöltvén eczettel és azt nádszálra tűzvén, inni ada néki, mondván: Hagyjátok el, lássuk, ha eljő-é Illés, hogy levegye őt.

37 Jézus pedig nagy * fennszóval kiáltván kibocsátá lelkét. [u'M\xe1t. 27,50. Luk. 23,46. J\xe1n. 19,30.']

38 És a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada.

39 Látván pedig a százados, a ki vele átellenben áll vala, hogy ekként kiáltva bocsátá ki lelkét, monda: Bizony, ez az ember Isten Fia vala!

40 Valának pedig asszonyok is, a kik * távolról nézik vala, a kik között vala Mária Magdaléna, † és Mária, a kis Jakabnak és Józsénak anyja, és Salomé, [u'M\xe1t. 27,55.56. Luk. 23,49. J\xe1n. 19,25.'] ; [u'Luk. 8,2.3.']

41 A kik, mikor Galileában vala, akkor is követték vala őt, és szolgálnak vala néki; és sok más asszony, a kik vele mentek vala fel Jeruzsálembe.

Jézus temetése

42 És mikor immár este lőn, * mivelhogy péntek vala, azaz szombat előtt való nap, [u'M\xe1t. 27,57\u201361. Luk. 23,50\u201355. J\xe1n. 19,38\u201342.']

43 Eljöve az arimathiai József, egy tisztességes tanácsbeli, a ki maga is várja vala az Isten országát; beméne bátran Pilátushoz, és kéré Jézusnak testét.

44 Pilátus pedig csodálkozék, hogy immár meghalt volna; és magához hivatva a századost, megkérdé tőle, ha régen halt-é meg?

45 És megtudván a századostól, odaajándékozá a testet Józsefnek.

46 Ő pedig gyolcsot vásárolván, és levévén őt, begöngyölé a gyolcsba, és elhelyezé egy sírboltba, a mely kősziklából vala kivágva; és követ hengeríte a sírbolt szájára.

47 Mária Magdaléna pedig és Mária, a Józsé anyja,nézik vala, hová helyezék.