MÁRK EVANGYÉLIOMA

14. fejezetKrisztus megkenetése Bethániában

1 Két nap mulva pedig húsvét vala * és a kovásztalan kenyerek ünnepe. És a főpapok és az írástudók tanakodnak vala, hogy csalárdsággal mimódon fogják meg és öljék meg őt. [u'M\xe1t. 26,1\u20135. Luk. 22,1\u20132. J\xe1n. 11,55\u201357.']

2 Mert azt mondják vala: Ne az ünnepen, hogy a nép fel ne zendüljön.

3 Mikor pedig Bethániában * a poklos Simon házánál vala, a mint asztalhoz üle, egy asszony méne oda, a kinél alabástrom edény vala valódi és igen drága nárdus olajjal; és eltörvén az alabástrom edényt kitölté aztaz ő fejére. [u'M\xe1t. 26,6\u201313. J\xe1n. 12,1\u20138.']

4 Némelyek pedig háborognak vala magok között és mondának: Mire való volt az olajnak ez a tékozlása?

5 Mert el lehetett volna azt adni háromszáz pénznél is többért, és odaadni a szegényeknek. És zúgolódnak vala ellene.

6 Jézus pedig monda: Hagyjatok békét néki; miért bántjátok őt? jó dolgot cselekedett én velem.

7 Mert * a szegények mindenkor veletek lesznek, és a mikor csak akarjátok, jót tehettek velök; de én nem leszek mindenkor veletek. [u'5 M\xf3z. 15,11.']

8 Ő a mi tőle telt, azt tevé: előre megkente az én testemet a temetésre.

9 Bizony mondom néktek: Valahol csak prédikálják ezt az evangyéliomot az egész világon, a mit ez az asszony cselekedett, azt is hirdetni fogják az ő emlékezetére.

10 Akkor Júdás, az Iskariotes, * egy a tizenkettő közül, elméne a főpapokhoz, hogy őt azoknak elárulja. [u'M\xe1t. 26,14\u201316. Luk. 22,3\u20136.']

11 Azok pedig, a mint meghallák, örvendezének, és igérék, hogy pénzt adnak néki. Ő pedig keresi vala, mimódon árulhatná el őt jó alkalommal.

Páska, és az úrvacsora szereztetése

12 És a kovásztalan * kenyerek ünnepének első napján, mikor a húsvéti bárányt vágják vala, mondának néki az ő tanítványai: Hol akarod, hogy elmenvén megkészítsük, hogy megehesd a húsvéti bárányt? [u'M\xe1t. 26,17\u201319. Luk. 22,7\u201313.']

13 Akkor elkülde kettőt az ő tanítványai közül, és monda nékik: Menjetek el a városba, és egy ember jő előtökbe, a ki egy korsó vizet visz; kövessétek őt,

14 És a hová bemegy, mondjátok a házi gazdának: A Mester kérdi: hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a húsvéti bárányt?

15 És ő mutat néktek egy nagy vacsoráló házat berendezve, készen: ott készítsétek el nékünk.

16 Elmenének azért az ő tanítványai, és jutának a városba, és úgy találák, a mint nékik megmondotta, és elkészíték a húsvéti bárányt.

17 Mikor pedig este lőn, oda méne a tizenkettővel.

18 És a mikor leülnek és esznek vala monda Jézus: Bizony mondom néktek, egy közületek elárul engem, a * ki velem eszik. [u'M\xe1t. 26,20\u201329. Luk. 22,14\u201323. J\xe1n. 13,21\u201326.']

19 Ők pedig kezdének szomorkodni és néki egyenként mondani: Csak nem én? A másik is: Csak nem én?

20 Ő pedig felelvén, monda nékik: Egy a tizenkettő közül, a ki velem együtt márt a tálba.

21 Az embernek Fia jóllehet elmegy, a mint meg van írva felőle; de jaj annak az embernek, a ki az embernek Fiát elárulja; jobb lenne annak az embernek, ha nem született volna.

22 És mikor ők evének, vévén Jézus a kenyeret, és hálákat adván, megtöré és adá nékik, mondván: Vegyétek, egyétek; ez az én testem. * [u'1 Kor. 11,23\u201325.']

23 És vévén a poharat, éshálákat adván, adá nékik; és ivának abból mindnyájan;

24 És monda nékik: Ez az én vérem, az új szövetség vére,a mely sokakért kiontatik.

25 Bizony mondom néktek, nem iszom többé a szőlőtőnek gyümölcséből mind ama napig, a mikor mint újat iszom azt az Isten országában.

26 És dicséretet énekelve kimenének az olajfák hegyére.

27 És monda nékik Jézus: Ezen az éjszakán * mindnyájan megbotránkoztok bennem; mert meg van írva: Megverem † a pásztort, és elszélednek a juhok. [u'M\xe1t. 26,30\u201335. Luk. 22,31\u201334.39.'] ; [u'Zak. 13,7.']

28 De * feltámadásom után előttetek fogok felmenni Galileába. [u'r\xe9sz 16,7.']

29 Péter pedig monda néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is, de én nem.

30 És * monda néki Jézus: Bizony mondom néked, hogy ma, ezen az éjszakán, mielőtt a kakas † kétszer szólana, háromszor tagadsz meg engem. [u'M\xe1t. 26,34. Luk. 22,34.'] ; [u'J\xe1n. 13,38.']

31 Ő pedig annál inkább erősíti vala: Ha veled együtt kell is meghalnom, semmiképen meg nem tagadlak téged. Hasonlóképen szólanak vala a többiek is.

Gyötrődés a Gecsemáné kertjében

32 És menének * ama helyre, a melynek Gecsemáné a neve; és monda az ő tanítványainak: Üljetek le itt, a míg imádkozom. [u'M\xe1t. 26,36\u201346. Luk. 22,40\u201346. J\xe1n. 18,1.2.']

33 És maga mellé vevé Pétert és Jakabot és Jánost, és kezde rettegni és gyötrődni;

34 És monda nékik: * Szomorú az én lelkem mind halálig; maradjatok itt, és vigyázzatok. [u'J\xe1n. 12,27.']

35 És egy kevéssé előre menvén, a földre esék, és imádkozék, hogy, ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra;

36 És monda: Abba, Atyám! Minden lehetséges néked. Vidd el tőlem ezt a poharat; * mindazáltal ne az én akaratom legyen meg,hanem a tied. [u'r\xe9sz 10,38.']

37 Azután visszatére és aluva találá őket, és monda Péternek: Simon, alszol? Nem bírtál egy óráig vigyázni?

38 Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok; a lélek ugyan kész, de a test erőtelen.

39 És ismét elmenvén, imádkozék, ugyanazon szavakkal szólván.

40 A mikor pedig visszatére, ismét aluva találá őket; mert a szemeik megnehezedtek vala, és nem tudták mit feleljenek néki.

41 Harmadszor is jöve, és monda nékik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Elég; eljött az óra; ímé az embernek Fia a bűnösök kezébe adatik.

42 Keljetek föl, menjünk: ímé elközelgett, a ki engem elárul.

Jézus elfogatása

43 És mindjárt még mikor ő szól vala, * eljöve Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele együtt nagy sokaság, fegyverekkel és botokkal, a főpapoktól, az írástudóktól és a vénektől. [u'M\xe1t. 26,47\u201358. Luk. 22,47\u201355. J\xe1n. 18,2\u201318.']

44 Az ő elárulója pedig jelt ada nékik, mondván: A kit megcsókolok majd, ő az; fogjátok meg azt, és vigyétek el biztonsággal.

45 És odajutván, azonnal hozzáméne, és monda: Mester! Mester! és megcsókolá őt.

46 Azok pedig ráveték kezeiket, és megfogák őt.

47 De egy az ott állók közül az ő szablyáját kivonván, a főpap szolgájához csapa, és levágá annak fülét.

48 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Mint egy rablóra, úgy jöttetek-é reám fegyverekkel és botokkal, hogy megfogjatok engem?!

49 Naponta nálatok valék, a templomban tanítva, és nem fogtatok meg engem; de szükség,hogy az írások beteljesedjenek.

50 Akkor elhagyván őt, mindnyájan elfutának.

51 Egy ifjú pedig követé őt, a kinek testét csak egy gyolcs ing takarta; és megfogák őt az ifjak.

52 De ő ott hagyva az ingét, meztelenül elszalada tőlük.

53 És vivék Jézust a főpaphoz. És oda gyűlének mindnyájan a főpapok, a vének és az írástudók.

54 Péter pedig távolról követé őt, be egészen a főpap udvaráig: és ott üle a szolgákkal, és melegszik vala a tűznél.

Kihallgatás, vallomás és szenvedés Kajafás előtt

55 A főpapok * pedig és az egész tanács bizonyságot keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék őt; de nem találnak vala. [u'M\xe1t. 26,59\u201368. Luk. 22,63\u201371. J\xe1n. 18,19\u201324.']

56 Mert sokan tesznek vala ugyanhamis tanúbizonyságot ellene, de a bizonyságtételek nem valának megegyezők.

57 És némelyek fölkelének és hamis tanúbizonyságot tőnek ellene, mondván:

58 Mi hallottuk, mikor ezt mondá: Én * lerontom ezt a kézzel csinált templomot, és három nap alatt mást építek, a mely nem kézzel csináltatott. [u'J\xe1n. 2,19.']

59 De még így sem vala egyező az ő bizonyságtételük.

60 Akkor a főpap odaállván a középre, megkérdé Jézust, mondván: Semmit sem felelsz-é? Miféle bizonyságot tesznek ezek te ellened?

61 Ő * pedig hallgat vala, és semmit sem felele. Ismét megkérdezé őt a főpap, és monda néki: Te vagy-é a Krisztus, az áldott IstenFia? [u'r\xe9sz 15,5. \xc9sa. 53,7.']

62 Jézus pedig monda: Én vagyok. És meglátjátok majd az embernek Fiát ülni a hatalomnak jobbján, és eljőni az ég felhőivel.

63 A főpap pedig megszaggatván ruháit, monda: Mi szükségünk van még tanúkra?

64 Hallátok a káromlást. Mi tetszik néktek? Azok pedig halálra méltónak ítélték őt mindnyájan. * [u'J\xe1n. 19,7.']

65 És kezdék őt némelyek köpdösni, és az ő orczáját elfedni, és őt öklözni, és mondani néki: Prófétálj! A szolgák pedig arczul csapdossák vala őt.

Péter bűne és bűnbánata

66 A mint pedig Péter lent * vala az udvarban, odajöve egy a főpap szolgálói közül; [u'M\xe1t. 26,69\u201375. Luk. 22,56\u201362. J\xe1n. 18,17.25\u201327.']

67 És meglátván Pétert, a mint melegszik vala, rátekintvén, monda: Te is a Názáreti Jézussal valál!

68 Ő pedig megtagadá, mondván: Nem ismerem, s nem is értem, mit mondasz. És kiméne a tornáczra; és a kakas megszólala.

69 A szolgáló pedig meglátva őt, kezdé ismét mondani az ott állóknak: Ez közülök való.

70 Ő pedig ismét megtagadá. De kevés idő múlva az ott állók ismét mondják vala Péternek: Bizony közülök való vagy; mert Galileabeli is vagy, és a beszéded ishasonló.

71 Ő pedig kezde átkozódni és esküdözni, hogy: Nem ismerem azt az embert, a kiről beszéltek.

72 És másodszor szóla a kakas. És Péternek eszébe juta a beszéd, a melyet néki * Jézus mondott vala, hogy mielőtt a kakas kétszer szólana, háromszor megtagadsz engem. És sírva fakada. [u'vers 30.']