MÁRK EVANGYÉLIOMA

11. fejezetKrisztus bevonulása Jeruzsálembe

1 És mikor * Jeruzsálemhez közeledének, Bethfagé és Bethánia felé, az olajfák hegyénél, elkülde kettőt tanítványai közül, [u'M\xe1t. 21,1\u20139. Luk. 19,29\u201338. J\xe1n. 12,12\u201316.']

2 És monda nékik: Eredjetek abba a faluba, a mely előttetek van; és a mikor abba bejuttok, azonnal találtok egy megkötött vemhet, a melyen ember nem ült még soha; azt oldjátok el és hozzátok ide.

3 És ha valaki azt mondja néktek: Miért * teszitek ezt? mondjátok: Az Úrnak van szüksége reá. És azonnal elbocsátja azt ide. [u'r\xe9sz 14,14.']

4 Elmenének azért és megtalálák a megkötött vemhet, az ajtónál kívül a kettős útnál, és eloldák azt.

5 Az ott állók közül pedig némelyek mondának nékik: Mit míveltek, hogy eloldjátok a vemhet?

6 Ők pedig felelének nékik, úgy, a mint Jézus megparancsolta vala. És elbocsáták őket.

7 És oda vivék a vemhet Jézushoz, és ráveték felső ruháikat; ő pedig felüle reá.

8 Sokan pedig felső ruháikat az útra teríték, mások pedig ágakat szegdelnek vala a fákról és az útra hányják vala.

9 A kik pedig előtte menének, és a kik követék, kiáltának, mondván: Hozsánna! Áldott, a ki * jő az Úrnak nevében! [u'Zsolt. 118,25.26.']

10 Áldott a mi Atyánknak, Dávidnak országa, a mely jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban!

Jézus megátkozza a fügefát, megtisztítja a templomot, hitre, imádkozásra és bocsánatkészségre int

11 És beméne * Jézus Jeruzsálembe, és a templomba; és mindent körülnézvén, mivelhogy az idő már késő vala, kiméne Bethániába a tizenkettővel. [u'M\xe1t. 21,12\u201322. Luk. 19,45\u201348.']

12 És másnap, mikor Bethániából kimentek vala, megéhezék.

13 És meglátván messziről egy fügefát, a mely leveles vala, odaméne, ha talán találna valamit rajta: de odaérvén ahhoz, levélnél egyebet semmit sem talála; mert nem vala fügeérésnek ideje.

14 Akkor felelvén Jézus, monda a fügefának: * Soha örökké ne egyék rólad gyümölcsöt senki. És hallák az ő tanítványai. [u'vers 20.']

15 És Jeruzsálembe érkezének. És Jézus bemenvén a templomba, kezdé kiűzni azokat, a kik a templomban árulnak és vásárolnak vala; a pénzváltók asztalait, és a galambárúsok székeit pedig felforgatá;

16 És nem engedi vala, hogy valaki edényt vigyen a templomon keresztül.

17 És tanít vala, mondván nékik: Nincsen-é megírva: * Az én házam imádság házának neveztetik minden nép között? Ti pedig † rablók barlangjává tettétek azt. [u'\xc9sa. 56,7.'] ; [u'Jer. 7,11.']

18 És meghallák az írástudók és a főpapok, és tanakodnak vala, hogy mi módon veszíthetnék el őt. Mert félnek * vala tőle, mivelhogy az egész sokaság álmélkodik vala az ő tanításán. [u'Luk. 19,47.']

19 És mikor beestveledék, kiméne a városból.

20 Reggel pedig, a mikor mellette menének el, látják vala, hogy a fügefa * gyökerestől kiszáradott. [u'vers 14.']

21 És Péter visszaemlékezvén, monda néki: Mester nézd, a fügefa, a melyet megátkoztál, kiszáradott.

22 És Jézus felelvén, monda nékik: Legyen hitetek Istenben.

23 Mert bizony mondom * néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy a mit mond, megtörténik, meg lesz néki, a mit mondott. [u'M\xe1t. 17,20. 21,24. Luk. 17,6.']

24 Azért mondom néktek: A * mit könyörgéstekben kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek. [u'M\xe1t. 21,22. J\xe1n. 14,13.']

25 És mikor imádkozva megállotok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a ti vétkeiteket. * [u'M\xe1t. 5,23.']

26 Ha pedig * ti meg nem bocsátotok, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket. [u'M\xe1t. 6,14.15.']

Jézus teljhatalmát védi

27 És ismét Jeruzsálembe menének. Mikor pedig ő a templomban körüljára, hozzámennek * vala a főpapok és az írástudók és a vének. [u'M\xe1t. 21,23\u201327. Luk. 20,1\u20138.']

28 És mondának néki: Micsoda hatalommal cselekszed ezeket? és ki adta néked a hatalmat, hogy ezeket cselekedd?

29 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek, és feleljetek meg nékem, akkor megmondom néktek, hogy miféle hatalomnál fogva cselekszem ezeket:

30 A János keresztsége mennyből vala-é, vagy emberektől? feleljetek nékem.

31 Azok pedig tanakodnak vala maguk között, mondván: Ha azt mondjuk: Mennyből, azt fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki?

32 Ha pedig azt mondjuk: Emberektől, – félnek vala a néptől. Mert mindenki azt tartja vala Jánosról, hogy valóban próféta vala.

33 Felelvén tehát, mondának Jézusnak: Nem tudjuk. Jézus is felelvén, monda nékik: Én sem mondom meg néktek, miféle hatalomnál fogva cselekszem ezeket.