MIKEÁS KÖNYVE

7. fejezetKevés az igaz

1 Jaj nékem, mert olyanná lettem, mint a letakarított mező, mint a megszedett szőlő: egy enni való gerezd sem maradott; pedigzsengére vágyott a lelkem!

2 Elveszett e földről a kegyes, és igaz sincs az emberek között. * Mindnyájan vér után ólálkodnak, kiki hálóval vadássza atyjafiát. [u'Jer. 9,2\u20136. 23,14. \xc9sa. 1,4. 10,21.']

3 Gonoszságra készeka kezek, hogy jól vigyék véghez; a fejedelem követelőzik, és a biró fizetésre vár;a főember is maga mondja el lelke kívánságát, és összeszövik azt.

4 A ki jó közöttök, olyan mint a * tüske, az igaz olyan, mint a tövisbokor. A te őrállóidnak napja, a te megítélésed eljött; most következik el az ő zűrzavaruk. [u'Ez\xe9k. 2,6.']

5 Ne higyjetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban; az öledben ülő előtt iszárd be szádnak ajtaját.

6 Mert a fiú bolondnak tartja atyját, a leány anyja ellen támad, a meny az ő napára; az embernek saját háznépe az ellensége.

Gazdag isteni kegyelem igérete a büntetés kiállása után

7 De én az Úrra nézek, várom az én szabadításom Istenét; meghallgat engem az én Istenem!

8 Ne örülj, én ellenségem! * Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a setétségben ülnék is,az Úr az én világosságom! [u'\xc9sa. 14,29.']

9 Az Úr haragját hordozom, mert vétkeztem ellene; mindaddig, a míg leperli peremet és meghozza ítéletemet. Kivisz engem a világosságra, meglátom az ő * igazságát. [u'Zsolt. 27,1.']

10 De meglátja ellenségem is és szégyen borítja el, a ki ezt mondja nékem: Hol az Úr, a te Istened? * Meglátják őt az én szemeim, hogy ímé széttapostatik, mint † az utcza-sár. [u'Zsolt. 79,10.'] ; [u'\xc9sa. 10,5\u201326.']

11 Falaid megépítésének napja! e napon távol lesz a törvény!

12 Azon a naponeljőnek hozzád Assiriából és Égyiptom városaiból; Égyiptomtól a folyamig, tengertől tengerig és hegytől hegyig.

13 És pusztává lesz a föld az ő lakói miatt, az ő cselekedeteik gyümölcséért.

14 Legeltesd népedet a te vessződdel, * a te örökségednek nyáját, a mely magánosan lakozik az erdőben, a Kármel közepén. Legeljenek Básánban és Gileádban, mint a hajdankor napjain! [u'Zsolt. 79,13. 80,2.']

15 Mint az Égyiptom földéről kijövetelednek idején, láttatok vele csodadolgokat.

16 Látják ezta pogányok és megszégyenülnek minden erejökkel. Kezöket szájokra teszik, füleik megsiketülnek;

17 Nyalják a port, * mint a kígyó, mint a föld férgei; reszketve jőnek rejtekeikből; remegve folyamodnak az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, és félnek tetőled! [u'Zsolt. 72,9.']

18 Kicsoda olyan Isten, mint te, a ki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az * irgalmasságban! [u'2 M\xf3z. 34,6.']

19 Hozzánk térvén, könyörül rajtunk; eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket!

20 Hűséget mutatsz a Jákóbnak, irgalmasságot Ábrahámnak, a mint megesküdtél atyáinknak még az ősidőkben.