MÁTÉ EVANGYÉLIOMA

17. fejezetKrisztus megdicsőülése

1 És hat nap mulva magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé őket magokban egy magas * hegyre. [u'M\xe1rk 9,2\u201313. Luk. 9,28\u201336.']

2 És elváltozék előttök, és az ő orczája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lőn, mint a fényesség. * [u'2 P\xe9t. 1,16\u201318.']

3 És ímé megjelenék ő nékik Mózes és Illés, a kik beszélnek vala ő vele.

4 Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó nékünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk itt három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet.

5 Mikor ő még beszél vala, ímé, fényes felhő borítá be őket; és ímé szózat lőn a felhőből, mondván: * Ez az én szerelmes Fiam, a kiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok. [u'r\xe9sz 3,17.']

6 És a tanítványok a mint ezt hallák, arczra esének és igen megrémülének.

7 Jézus pedig hozzájok menvén, illeté őket, és monda: Keljetek fel és ne féljetek!

8 Mikor pedig szemeiket fölemelék, senkit sem látának, hanem csak Jézust egyedül.

9 És mikor a hegyről alájövének, megparancsolá nékik Jézus, mondván: Senkinek * se mondjátok el a mit láttatok, míg fel nem támadt az embernek Fia a halálból. [u'r\xe9sz 16,20.']

10 És megkérdezék őt az ő tanítványai, mondván: Miért mondják tehát az írástudók, hogy * előbb Illésnek kell eljőnie? [u'r\xe9sz 11,14. Malak. 4,5.']

11 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Illés bizony eljő előbb, és mindent helyreállít;

12 De mondom néktek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerék meg őt, hanem * azt mívelék vele, a mit akarának. Ezenképen az ember Fiának is szenvednie kell majd ő tőlük. [u'r\xe9sz 14,9.10.']

13 Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról * szóla nékik. [u'Luk. 1,17.']

A kórságos meggyógyítása

14 És mikor a sokasághoz * értek, egy ember jöve hozzá, térdre esvén ő előtte, [u'M\xe1rk 9,14\u201329. Luk. 9,37\u201342.']

15 És mondván: Uram, könyörülj az én fiamon, mert holdkóros és kegyetlenül szenved; mivelhogy gyakorta esik a tűzbe, és gyakorta a vízbe.

16 És elvittem őt a te tanítványaidhoz, és nem tudták őt meggyógyítani.

17 Jézus pedig felelvén, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! vajjon meddig leszek veletek? vajjon meddig szenvedlek titeket? Hozzátok őt ide nékem. * [u'5 M\xf3z. 32,5.']

18 És megdorgálá őt Jézus, és kiméne belőle az ördög; és meggyógyula a gyermek azon órától fogva.

19 Ekkor a * tanítványok magukban Jézushoz menvén, mondának néki: Mi miért nem tudtuk azt kiűzni? [u'r\xe9sz 10,1.']

20 Jézus pedig monda nékik: A ti hitetlenségetek miatt. Mert * bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek. [u'r\xe9sz 21,21. M\xe1rk 11,23. Luk. 17,6.']

21 Ez a fajzat pedig ki nem megy, hanemha könyörgés és bőjtölés által.

Jézus másodszor jelenti szenvedéseit

22 Mikor pedig Galileában jártak vala, monda nékik Jézus: Az ember Fia emberek kezébe * adatik; [u'r\xe9sz 16,21. 20,18. M\xe1rk 8,31. 9,31. 10,33.']

23 És megölik őt, de harmadnapon föltámad. És felettébb megszomorodának.

A templomadó

24 Mikor pedig eljutottak vala Kapernaumba, a kétdrakma-szedők Péterhez menének és mondának néki: A ti mesteretek nem fizeti-é a * kétdrakmát? [u'2 M\xf3z. 30,13.']

25 Monda: Igen. És mikor beméne a házba, megelőzé őt Jézus, mondván: Mit gondolsz Simon? A föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót? a fiaiktól-é, vagy az idegenektől?

26 Monda néki Péter: Az idegenektől. Monda néki Jézus: Tehát a fiak szabadok.

27 De hogy őket meg ne botránkoztassuk, menj a tengerre, vesd be a horgot, és vond ki az első halat, a mely rá akad: és felnyitván a száját, egy státert találsz benne: azt kivévén, add oda nékik én érettem és te éretted.