MALAKIÁS KÖNYVE

2. fejezetFeddő beszéd a papok és a nép ellen bűneik miatt, kivált bálványimádó nőkkel való házasságuk miatt

1 Most azért néktek szól ez a parancsolat, ti papok!

2 Ha meg nem hallgatjátok és ha nem veszitek szívetekre, hogy dicsőséget adjatok az én nevemnek, azt mondja a Seregeknek Ura: átkot * bocsátok reátok, és elátkozom a ti áldásotokat; bizony elátkozom azt, ha nem veszitek szívetekre! [u'2 M\xf3z. 26,14.']

3 Ímé, én megrontom a ti vetni való magotokat, és szemetet szórok orczáitokba, a ti ünneplésteknek szemetjét, és ahhoz hordanak ki titeket.

4 És megtudjátok, hogy azért adtam néktek e parancsolatot, hogy szövetségem legyen * a Lévivel, azt mondja a Seregeknek Ura. [u'4 M\xf3z. 8,11\u201319.']

5 Szövetségem volt vele életre és békességre, és félelmül adtam azt néki és félt engemet, és megalázta magát az én nevem előtt.

6 Igazság törvénye volt * az ő szájában, és nem találtatott álnokság az ő ajkaiban; békességben és egyenességgel járt velem, és sokakat megtérített a bűnből. [u'5 M\xf3z. 33,9.10.']

7 Mert a papnak ajkai őrzik a tudományt, és az ő szájából * törvényt várnak, mivel a Seregek Urának † követe ő. [u'3 M\xf3z. 10,11.'] ; [u'Agge. 1,13. Jel. 1,20.']

8 De ti elhajlottatok ez útról, sokakat megbotránkoztattatok a törvénnyel, felbontottátok Lévi szövetségét, azt mondja a Seregeknek Ura.

9 Azért én is szidalmasakká tettelek titeket és útálatosakká az egész nép előtt, a miatt, hogy meg nem őriztétek az én útamat, hanem személyválogatók voltatok a törvénnyel.

10 Nem egy atyánk van-é mindnyájunknak? * Nem egy Isten teremtett-é minket? Miért csalja hát kiki az ő felebarátját, megrontván a mi atyáink szövetségét? [u'\xc9sa. 60,21. Ef\xe9z. 4,6.']

11 Hűtelenné lett Júda, és útálatosság támadt Izráelben és Jeruzsálemben, mert megfertőztette Júda az Úrnak szentségét, a melyet ő szeret, és idegen istennek leányát vette el.

12 Elveszt az Úr mindenkit, a ki ezt cselekszi, a vigyázót és a felelőt, a Jákób sátraiból, még ha áldozatot visz is a Seregek Urának.

13 És ezt is cselekszitek: betöltitek az Úr oltárát könyhullatással, sírással és kesergéssel, hogy ne tekintsen többé az ételáldozatra, * és ne fogadjon el szívességet a ti kezetekből. [u'\xc1m\xf3s 5,21.']

14 És azt mondjátok: Miért? Azért, mert az Úr tett bizonyságot közted és a te ifjúságod felesége közt, a kit te megcsaltál, holott társad és szövetséges * feleséged! [u'P\xe9ld. 2,17.']

15 Nem tett ilyet egy sem, a kinek még volt lelke. És mit keresett az az egy? Istentől való magvat. * Őrizzétek meg azért a ti lelketeket, és a ti ifjúságotok feleségét meg ne csaljátok! [u'1 M\xf3z. 2,24\u201328. \xc9sa. 51,2. Ez\xe9k. 33,24.']

16 Mert gyűlölöm az * elbocsátást, ezt mondja az Úr, Izráelnek Istene, és azt,a ki ruhájára kegyetlenséget borít, azt mondja a Seregeknek Ura. Őrizzétek meg azért lelketeket és ne csalárdkodjatok! [u'M\xe1t\xe9 19,8.9.']

17 Elfárasztottátok az Urat beszédeitekkel, és azt mondjátok: Mivel fárasztottuk el? Azzal, hogy azt mondjátok: Minden gonosztevő jó az Úr szemeiben, és gyönyörködik ő azokban; vagy: Hol van az ítéletnek Istene?