MALAKIÁS KÖNYVE

1. fejezetIzráel hálátlansága

1 Az Úr igéjének terhe Izráel ellen, Malakiás által.

2 Szerettelek titeket, azt mondja az Úr, és azt mondjátok: Miben szerettél minket? Avagy nem atyjafia vala-é Ézsau Jákóbnak? * azt mondja az Úr: Jákóbot pedig szerettem; [u'1 M\xf3z. 25,23. R\xf3m. 9,13.']

3 Ézsaut ellenben gyűlöltem, és az ő hegyeit * pusztává tettem, örökségét pedig pusztai sakálokévá. [u'Ez\xe9k. 25,13.']

4 Ha azt mondja Edom: Elpusztultunk; de térjünk meg és építsük fel a romladékokat: ezt mondja a Seregeknek Ura: Ők építenek, de én elrontom, és elnevezik őket istentelenség határának és oly népnek, a melyre örökké haragszik az Úr.

5 És látják ezt a ti szemeitek, és magatok is mondjátok: Nagy az Úr az Izráel határa felett.

A papok és a nép dorgálása törvényellenes áldozatok miatt

6 A fiú tiszteli atyját, a szolga is az ő urát. És ha én atya vagyok: hol az én tisztességem? És ha én úr vagyok, hol az én félelmem? * azt mondja a Seregeknek Ura néktek, ti papok, a kik útáljátok az én nevemet, és eztmondjátok: Mivel útáljuk a te nevedet? [u'\xc9sa. 1,2.3.']

7 Megfertéztetett kenyeret hoztok oltáromra, és azt mondjátok: Mivel fertéztetünk meg téged? Azzal, mikor azt gondoljátok, hogy az Úrnak asztala megvetni való.

8 Hogyha vakot hoztok áldozatul: Nem bűn-é az?vagy ha sántát hoztok és bénát: * nem bűn-é az?Vidd csak azt a te fejedelmednek: vajjon kedvvel fogad-é, avagy reád tekint-é? azt mondja a Seregeknek Ura. [u'3 M\xf3z. 22,21.22.']

9 Most azért engeszteljétek meg az Istennek orczáját, hogy könyörüljön rajtunk. Általatok van ez, elnézheti-é ezt néktek? azt mondja a Seregeknek Ura.

10 Vajha valaki közületek bezárná az ajtót, hiába ne tüzelnétek az én oltáromon! Nem telik kedvem bennetek, azt mondja a Seregeknek Ura; az ételáldozatot * sem kedvelem a ti kezetekből! [u'\xc9sa. 1,11. \xc1m\xf3s 5,21.']

11 Hiszen napkelettől fogva * napnyugotig nagy az én nevem a pogányok között, és minden helyen tömjénnel áldoznak az én nevemnek és tiszta ételáldozattal! Bizony nagy az én nevem a pogányok között! azt mondja a Seregeknek Ura. [u'Zsolt. 113,3. 114,2.']

12 Ti pedig meggyalázzátok azt, mikor azt mondjátok: Az Úrnak asztala megvetni való, és annak jövedelme, eledele útálatos.

13 És azt mondjátok: Ímé, mily fáradság! és ráfújtok, azt mondja a Seregeknek Ura; pedig a rablottat hozzátok, meg a sántát és betegest; ételáldozatot is hoztok, dehát kedves-é az a ti kezetekből? azt mondja az Úr.

14 Átkozott pedig az álnok! * Van ugyan a nyájában hím, és fogadást is tesz: mégis hitványnyal áldozik az Úrnak. Pedig nagy király vagyok én, azt mondja a Seregeknek Ura, és félelmetes az én nevem a pogányok között! [u'Pr\xe9d. 5,6. 3 M\xf3z. 22,19.']