LUKÁCS EVANGYÉLIOMA

24. fejezetKrisztus feltámadása

1 A hétnek első napján* pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely más asszonyok isvelök. [u'M\xe1t. 28,1\u201310. M\xe1rk 16,1\u201310. J\xe1n. 20,1\u201318.']

2 És a követ a sírról elhengerítve találák.

3 És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét.

4 És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben:

5 És mikor ők megrémülvén a * földre hajták orczájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt? [u'M\xe1rk 16,5.6.']

6 Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt * néktek, még mikor Galileában volt, [u'M\xe1t. 17,22.23.']

7 Mondván: Szükség * az ember Fiának átadatni a bűnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni. [u'r\xe9sz 9,22. 17,25. M\xe1t. 16,21. 17,22. 20,18. M\xe1rk 8,31. 9,31. 10,33.']

8 Megemlékezének azért az ő szavairól.

9 És visszatérvén a * sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek. [u'M\xe1t. 28,8\u201310.']

10 Valának pedig * Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab anyjaMária, és egyéb asszonyok ő velök, a kik ezeket mondák az apostoloknak. [u'r\xe9sz 8,2.3.']

11 De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt; és nem hivének nékik.

12 Péter azonban felkelvén * elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedők vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon. [u'J\xe1n. 20,3\u20138.']

Jézus megjelenik az Emmausba menő tanítványoknak

13 És ímé azok közül ketten * mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus. [u'M\xe1rk 16,12.']

14 És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek.

15 És lőn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.

16 De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék.

17 Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és miértvagytok szomorú ábrázattal?

18 Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban e napokon?

19 És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek eséneka Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt:

20 És mimódon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszíték őt.

21 Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.

22 Hanem valami közülünk való asszonyok * is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának; [u'vers 10. M\xe1t. 28,8.']

23 És mikor nem találták az ő testét, hazajöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él.

24 És azok közül némelyek, kik velünk valának, * elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták. [u'vers 12.']

25 És ő monda nékik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak!

26 Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a * Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe? [u'Zsolt. 110,7.']

27 És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik ő felőle * megirattak. [u'D\xe1n. 9,26. Csel. 4,28.']

28 Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne.

29 De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon.

30 És lőn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá.

31 És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltünt előlük.

32 És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá * nékünk az írásokat? [u'vers 27.']

33 És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának.

34 Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, * és megjelent Simonnak! [u'1 Kor. 15,5.']

35 És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről.

Jézus megjelenik az apostoloknak

36 És mikor ezeket beszélék, megálla maga * Jézus ő közöttök, és monda nékik: Békesség néktek! [u'M\xe1rk 16,14. J\xe1n. 20,19. 1 Kor. 15,5.']

37 Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak.

38 És monda nékik: Miért háborodtatok meg, * és miért támadnak szívetekben okoskodások? [u'M\xe1rk 4,40.']

39 Lássátok meg az * én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van! [u'J\xe1n. 20,20.27.']

40 És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait.

41 Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok?

42 Ők pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet,

43 Melyeket elvőn, és előttök * evék. [u'Csel. 10,40.41.']

44 És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy * szükség beteljesedni mindazoknak, a mik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem. [u'M\xe1t. 16,21.']

45 Akkor * megnyilatkoztatá az ő elméjöket, hogy értsék az írásokat. [u'Csel. 16,14.']

46 És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a * halálból harmadnapon: [u'D\xe1n. 9,26.']

47 És prédikáltatni az * ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve. [u'Csel. 2,38. 4,12.']

48 Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai.

49 És ímé én * elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem † felruháztattok mennyei erővel. [u'J\xe1n. 15,26.'] ; [u'Csel. 1,4. 2,1\u20134.']

Jézus mennybemenetele

50 Kivivé pedig őket Bethániáig; és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket.

51 És lőn, hogy míg áldá őket, tőlök elszakadván, felviteték * a mennybe. [u'M\xe1rk 16,19. Csel 1,9.']

52 Ők pedig imádván őt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe;

53 És mindenkor a templomban valának, dícsérvén és * áldván az Istent. Ámen. [u'Csel. 1,14.']