LUKÁCS EVANGYÉLIOMA

18. fejezetHamis bíróról és özvegy asszongyról

1 Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy * mindig imádkozni kell, és meg nem restülni; [u'R\xf3m. 12,12. 1 Thess. 5,17.']

2 Mondván: Volt egy bíró egy városban, a ki Istent nem félt és embert nem becsült.

3 Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen.

4 Az pedig nem akará egy ideig; de azután monda ő magában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök;

5 Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom őt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem.

6 Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró!

7 Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk?

8 Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?

A farizeus és a vámszedő imája

9 Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy ők * igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá: [u'P\xe9ld. 30,12.13.']

10 Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik * farizeus, és a másik † vámszedő. [u'M\xe1t. 23,5.'] ; [u'r\xe9sz 5,30.']

11 A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is.

12 Bőjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, a mit szerzek.

13 A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek!

14 Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, * megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik. [u'M\xe1t. 23,12. 1 P\xe9t. 5,5. r\xe9sz 14,16.']

Jézus magához hívja a gyermekeket

15 Vivének pedig hozzá kis gyermekeket is, hogy illesse azokat; * mikor pedig a tanítványok ezt látták, megdorgálák azokat. [u'M\xe1t. 19,13\u201315. M\xe1rk 10,13.']

16 De Jézus magához híván őket, monda: Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jőjjenek, és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa.

17 Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, * semmiképen nem megy be abba. [u'M\xe1t. 18,3. M\xe1rk 10,15.']

A gazdagság veszélyei

18 És megkérdé őt egy főember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, * hogy az örökéletet elnyerhessem? [u'M\xe1t. 19,16\u201320. M\xe1rk 10,17\u201331.']

19 Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten.

20 A parancsolatokat tudod: * Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat. [u'2 M\xf3z. 20,12\u201317.']

21 Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam.

22 Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy * fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, a mid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem. [u'M\xe1t. 19,20\u201322.']

23 Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala.

24 És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek * gazdagságuk van! [u'M\xe1rk 10,23\u201326.']

25 Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.

26 A kik pedig ezt hallották, mondának: Ki idvezülhet tehát?

27 Ő pedig monda: A mi embereknél lehetetlen, * lehetséges az Istennél. [u'Jer. 32,17.']

28 És monda Péter: Ímé mi mindent elhagytunk, és * követtünk téged! [u'M\xe1t. 19,27\u201329.']

29 Ő pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért, * [u'M\xe1rk 10,29.30.']

30 A ki sokszorta többet ne kapna ebben az időben, a jövendő világon pedig örök életet.

Jézus harmadszor jelenti szenvedéseit

31 És maga mellé vévén a tizenkettőt, monda nékik: Ímé felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az embernek Fián, a mit a * próféták megírtak. [u'r\xe9sz 9,22. 22,54.64. 23,33.35. D\xe1n. 9,26. \xc9sa. 53,2\u201312.']

32 Mert a pogányok * kezébe adatik, és megcsúfoltatik, és meggyaláztatik, és megköpdöstetik; [u'r\xe9sz 23,1. 24,4\u20136.']

33 És megostorozván, megölik őt; és harmadnapon feltámad.

34 Ők pedig ezekből semmit nem értének; és a beszéd ő előlük el vala rejtve, és nem fogták fel a mondottakat.

Vak meggyógyítása

35 Lőn pedig, mikor Jerikhóhoz közeledett, egy vak * ül vala az út mellett koldulván. [u'M\xe1t. 20,29\u201334. M\xe1rk 10,46\u201352.']

36 És mikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, tudakozódék, mi dolog az?

37 Megmondák pedig néki, hogy a Názáretbeli Jézus megy el arra.

38 És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!

39 A kik pedig elől mentek, dorgálák őt, hogy hallgasson; de ő annál inkább kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!

40 És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék azt hozzá; és mikor közel ért, megkérdé őt,

41 Mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjőjjön.

42 És Jézus monda néki: Láss, a * te hited téged megtartott. [u'r\xe9sz 7,50. 8,48. 17,19. M\xe1t. 9,22. M\xe1rk 5,34. 10,52.']

43 És azonnal megjöve annak szeme világa, és követé őt, dicsőítvén az Istent az egész sokaság pedig eztlátván, dicsőséget ada az Istennek.