LUKÁCS EVANGYÉLIOMA

17. fejezetBotránkozások; megbocsátás; hit; cselekedetek

1 Monda pedig a tanítványoknak: Lehetetlen dolog, hogy botránkozások * ne essenek; de jaj annak, a ki által esnek. [u'M\xe1t. 18,7.']

2 Jobb annak, ha egy * malomkövet vetnek a nyakába, és ha a tengerbe vettetik, hogynem mint egyet e kicsinyek közül megbotránkoztasson. [u'M\xe1t. 18,6. M\xe1rk 9,42.']

3 Őrizzétek meg magatokat: ha pedig a te atyádfia vétkezik * ellened, dorgáld meg őt; és ha megtér, bocsáss meg néki. [u'M\xe1t. 18,15\u201317.']

4 És ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és egy napon hétszer te hozzád tér, mondván: Megbántam; megbocsáss néki. * [u'M\xe1t. 18,22.']

5 És mondának az apostolok az Úrnak: Növeljed a mi hitünket!

6 Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a * mustármag, ezt mondanátok ím ez eperfának: Szakadj ki gyökerestől, és plántáltassál a tengerbe; és engede néktek. [u'M\xe1t. 17,20. 21,21. M\xe1rk. 11,23.']

7 Kicsoda pedig ti közületek az, a ki, ha egy szolgája van, és az szánt vagy legeltet, tüstént azt mondja annak, mihelyt a mezőről megjő: Jer elő, ülj asztalhoz?

8 Sőt nem ezt mondja-e néki: Készíts vacsorámra valót, és felövezvén magadat, szolgálj nékem, míg én eszem és iszom; és azután egyél és igyál te?

9 Avagy megköszöni-é annak a szolgának, hogy azt mívelte, a mit néki parancsolt? Nem gondolom.

10 Ezenképen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, a mik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan * szolgák vagyunk; mert a mit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük. [u'1 Kor. 9,16.']

Tíz bélpoklos meggyógyítása

11 És lőn, mikor útban vala Jeruzsálem felé, hogy ő Samariának és Galileának közepette méne által.

12 És mikor egy faluba beméne, jöve elébe tíz bélpoklos * férfi, kik távol megállának: [u'3 M\xf3z. 13,2.']

13 És felemelék szavokat, mondván: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!

14 És mikor őket látta, monda nékik: Elmenvén mutassátok meg magatokat a * papoknak. És lőn, hogy míg odamenének, megtisztulának. [u'3 M\xf3z. 14,2\u201332. M\xe1t. 8,4.']

15 Egy pedig ő közülök, mikor látta, hogy meggyógyult, visszatére, dicsőítvén az Istent nagy szóval;

16 És arczczal leborula az ő lábainál hálákat adván néki: és az Samariabeli vala.

17 Felelvén pedig Jézus, monda: Avagy nem tízen tisztulának-é meg? A kilencze pedig hol van?

18 Nem találkoztak a kik visszatértek volna dicsőséget adni az Istennek, csak ez az idegen?

19 És monda néki: Kelj föl, és menj el: a te hited téged megtartott.

Isten országának eljövetele

20 Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól, mikor jő el az Isten országa, felele nékik és monda: Az Isten országa nem szemmel * láthatólag jő el. [u'R\xf3m. 14,7.']

21 Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.

22 Monda pedig a tanítványoknak: Eljő az idő, mikor kívántok látni egyet az ember Fiának napjai közül, és nem láttok.

23 És mondják majd néktek: Ímé itt, vagy: * Ímé amott van; de ne menjetek el, és ne kövessétek: [u'M\xe1t. 23,24. M\xe1rk 13,21.']

24 Mert miként a felvillanó villámlás az ég aljától * az ég aljáig fénylik; úgy lesz az embernek Fia is az ő napján. [u'M\xe1t. 24,27.30.']

25 De előbb sokat kell néki szenvednie és * megvettetnie e nemzetségtől. [u'r\xe9sz 9,22. 22,63.64. 23,33. 24,7. M\xe1t. 16,21. 17,24. 20,18. M\xe1rk 8,31. 9,31. 10,33.']

26 És miként a Noé * napjaiban lett, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is. [u'1 M\xf3z. 6,5\u20137. 7,7. 1 P\xe9t. 3,20.']

27 Ettek, ittak, házasodtak, férjhezmentek mindama napig, a melyen Noé a bárkába beméne, és eljöve az özönvíz, és mindeneket elveszte.

28 Hasonlóképen mint a Lót napjaiban is lett; ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek;

29 De a mely napon * kiment Lót Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és mindenkit elvesztett: [u'1 M\xf3z. 19,23\u201325.']

30 Ezenképen lesz azon a napon, melyen az embernek Fia megjelenik.

31 Az nap, a ki a háztetőn * lesz, és az ő holmija a házban, ne szálljon le, hogy elvigye; és a ki a mezőn, azonképen ne forduljon hátra. [u'M\xe1t. 24,37.38.']

32 Emlékezzetek Lót * feleségére! [u'1 M\xf3z. 19,26.']

33 Valaki igyekezik * az ő életét megtartani, elveszti azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti azt. [u'r\xe9sz 9,24. M\xe1t. 10,39. 16,25. M\xe1rk 8,35. J\xe1n. 12,25.']

34 Mondom néktek, azon az éjszakán ketten lesznek egy * ágyban; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik. [u'M\xe1t. 24,40.41.']

35 Két asszony őröl együtt; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.

36 Ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.

37 És felelvén, mondának néki: Hol, Uram? Ő pedig monda nékik: a hol a test, oda * gyűlnek a saskeselyűk. [u'M\xe1t. 24,28.']