LUKÁCS EVANGYÉLIOMA

13. fejezetJézus megtérésre intő beszéde a galileaiak megöletéséről

1 Jövének pedig ugyanazon időben némelyek, kik néki hírt mondának a Galileabeliek felől, kiknek vérét Pilátus az ő áldozatukkal elegyítette.

2 És felelvén Jézus, monda nékik: Gondoljátok-é, hogy ezek a Galileabeliek bűnösebbek voltak valamennyi Galileabelinél, mivelhogy ezeket szenvedték?

3 Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg nem tértek, mindnyájan, hasonlóképen elvesztek.

4 Vagy az a tizennyolcz, a kire rászakadt a torony Siloámban, és megölte őket, gondoljátok-é, hogy bűnösebb volt minden másJeruzsálemben lakó embernél?

5 Nem, mondom néktek: sőt inkább, ha meg * nem tértek, mindnyájan hasonlóképen elvesztek. [u'r\xe9sz 19,42\u201344. M\xe1t. 3,8\u201310.']

6 És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála.

7 És monda a vinczellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába?

8 Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom:

9 És ha gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt.

10 Tanít vala pedig szombatnapon egy zsinagógában.

11 És ímé vala ottegy asszony, kiben betegségnek lelke vala tizennyolcz esztendőtől fogva; és meg volt görbedve, és teljességgel nem tudott felegyenesedni.

12 És mikor azt látta Jézus, előszólítá, és monda néki: Asszony, feloldattál a te betegségedből!

13 És reá veté kezeit; és azonnal felegyenesedék, és dicsőíté az Istent.

14 Felelvén pedig a zsinagógafő, haragudva, hogy szombatnapon gyógyított Jézus, monda a sokaságnak: Hat nap van, a melyen munkálkodni kell; azokon jőjjetek azért és gyógyíttassátok magatokat, és ne szombatnapon.

15 Felele azért néki az Úr, és * monda: Képmutató, szombatnapon nem oldja-é el mindenitek az ő ökrét vagy szamarát a jászoltól, és nem viszi-é itatni? [u'M\xe1t. 12,11.']

16 Hát ezt, az Ábrahám leányát, kit a Sátán megkötözött ímé tizennyolcz esztendeje, nem kellett-é feloldani e kötélből szombatnapon?

17 És mikor ezeket mondta, megszégyenülének mindnyájan, kik magokat néki ellenébe veték; és az egész nép örül vala mind azokon a dicsőséges * dolgokon, a melyek ő általa lettek. [u'vers 12.13.']

Példázat és beszédek Isten országáról

18 Monda pedig Jézus:Mihez * hasonló az Isten országa? és mihez hasonlítsam azt? [u'M\xe1rk 4,30.']

19 Hasonló * a mustármaghoz, melyet az ember vévén, elvet az ő kertjében; és felnevelkedett, és lett nagy fává, és az égi madarak fészket raktak annak ágain. [u'M\xe1t. 13,31.32. M\xe1rk 4,31.']

20 És ismét monda: Mihez * hasonlítsam az Isten országát? [u'vers 18.']

21 Hasonló * a kovászhoz, melyet az asszony vévén, három mércze lisztbe elegyíte, mígnem az egész megkele. [u'M\xe1t. 13,33.']

22 És városokon és falvakon * megy vala által, tanítva, és Jeruzsálembe menve. [u'M\xe1t. 9,35. M\xe1rk 6,6.']

23 Monda pedig néki valaki: Uram, avagy kevesen vannak-é a kik idvezülnek? Ő pedig monda nékik:

24 Igyekezzetek bemenni a * szoros kapun: mert sokan, † mondom néktek, igyekeznek bemenni és nem mehetnek. [u'M\xe1t. 7,13.14.'] ; [u'M\xe1t. 5,22\u201348. 10,37\u201339.']

25 Mikor már a gazda felkél * és bezárja az ajtót, és kezdetek kívül állani és az ajtót zörgetni, mondván: Uram! Uram! nyisd meg nékünk; és ő felelvén, ezt mondja néktek: Nem † tudom honnét valók vagytok ti; [u'M\xe1t. 25,10\u201312.'] ; [u'M\xe1t. 7,21. 25,42.43.']

26 Akkor kezditek mondani: Te előtted ettünk és ittunk, * és a mi utczáinkon tanítottál; [u'M\xe1t. 7,22.23.']

27 De ezt mondja: Mondom néktek, nem tudom honnét valók vagytok ti; távozzatok el én tőlem mindnyájan, kik hamisságot cselekesztek!

28 Ott lesz sírás és fogak csikorgatása, mikor látjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákóbot, és a prófétákat mind az Isten országában, magatokat * pedig kirekesztve. [u'M\xe1t. 8,11.12. \xc9sa. 65,13.']

29 És jőnek napkeletről és napnyugatról, * és északról és délről, és az Isten országában letelepednek. [u'R\xf3m. 15,14.18.19.24.']

30 És ímé vannak utolsók, a * kik elsők lesznek, és vannak elsők, a kik utolsók lesznek. [u'M\xe1t. 19,30.']

Heródes áskálódásai. Fájó sóhajtás Jeruzsálem felett

31 Ugyanazon napon jövének őhozzá némelyek a farizeusok közül, mondván néki: Eredj ki és menj el innét: mert Heródes meg akar téged ölni.

32 És monda nékik: Elmenvén mondjátok meg annak a rókának: Ímé ördögöket űzök ki és gyógyítok ma és holnap, és harmadnapon * elvégeztetem. [u'r\xe9sz 18,31\u201333.']

33 Hanem nékem ma és holnap és azután úton kell lennem; mert nem lehetséges, hogy a próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el.

34 Jeruzsálem! * Jeruzsálem! ki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, a kik te hozzád küldettek, hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat, miképen a tyúk az ő kis csirkéit az ő szárnyai alá, és † ti nem akarátok! [u'r\xe9sz 19,42\u201344. M\xe1t. 23,37.38.'] ; [u'J\xe1n. 11,47\u201353. r\xe9sz 19,47.']

35 Ímé pusztán hagyatik néktek a ti * házatok; és bizony mondom néktek, hogy nem láttok engem, mígnem eljő azidő,mikor eztmondjátok: † Áldott, a ki jő az Úrnak nevében! [u'Mik. 3,12. r\xe9sz 19,43.44.'] ; [u'r\xe9sz 19,38. M\xe1t. 23,38.39.']