JEREMIÁS SIRALMAI

5. fejezetAz elnyomott nép imája kegyelemért és segítségért

1 Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!

2 A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.

3 Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.

4 Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.

5 Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.

6 Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.

7 Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.

8 Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.

9 Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.

10 Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.

11 Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.

12 A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.

13 Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.

14 A vének eltüntek a kapuból, megszüntekaz ifjak énekelni.

15 Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.

16 Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!

17 Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;

18 A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!

19 Te Uram örökké * megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre! [u'Zsolt. 10,16. Jer. 10,10.']

20 Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miérthagysz el minket hosszú időre?

21 Téríts vissza * Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen. [u'Jer. 31,18.']

22 Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!