JÓB KÖNYVE

9. fejezetJób második védekezése: a Mindenhatóval senki nem perelhet

1 Felele pedig Jób, és monda:

2 Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó * ember Istennél? [u'r\xe9sz 4,17\u201319.']

3 Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.

4 Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, * hogy épségben maradjon? [u'\xc9sa. 45,9.10.']

5 A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.

6 A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.

7 A ki szól a napnak * és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat. [u'J\xf3zs. 10,12.13.']

8 A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.

9 A ki teremtette * a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait. [u'\xc1m\xf3s 5,8.']

10 A ki nagy dolgokat * cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul. [u'r\xe9sz 5,10.']

11 Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.

12 Ímé, ha elragad valamit,ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?

13 Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.

14 Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?

15 A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.

16 Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;

17 A ki forgószélben rohan meg engem, * és ok nélkül megsokasítja sebeimet. [u'r\xe9sz 1,19.']

18 Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.

19 Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?

20 Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.

21 Ártatlan * vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet. [u'r\xe9sz 1,8. 2,3. 23,10\u201312.']

22 Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!

23 Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.

24 A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?

25 Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.

26 Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.

27 Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:

28 Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.

29 Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam * hát magamat hiába? [u'Zsolt. 73,13.14.']

30 Ha hóvízzel * mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet: [u'Jer. 2,22.']

31 Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.

32 Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, ésegyütt pörbe állanánk.

33 Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!

34 Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:

35 Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így * vagyok én magammal! [u'vers 21. 1 J\xe1n. 3,21.']