JÓB KÖNYVE

7. fejezetFolytatás: Jób kéri Istent, hogy vagy vegye el életét, vagy kímélja meg őt

1 Nem rabszolga élete * van-é az embernek a földön, és az ő napjai nem olyanok-é, † mint a béresnek napjai? [u'r\xe9sz 14,15.'] ; [u'\xc9sa. 16,14.']

2 A mint a szolga kívánja az árnyékot, és a mint a béres reményli az ő bérét:

3 Úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságnak * éjszakái jutottak számomra. [u'vers 4.']

4 Ha lefekszem, azt mondom: mikor kelek föl? de hosszú az estve, és betelek a hánykolódással reggeliszürkületig.

5 Testem férgekkel van fedve és a pornak piszokjával; * bőröm összehúzódik és meggennyed. [u'r\xe9sz 2,7.8. 16,8.15.']

6 Napjaim gyorsabbak voltak a vetélőnél, és most reménység nélkül tünnek el.

7 Emlékezzél meg, hogy az én életem csak egy lehellet, * és az én szemem nem lát többé jót. [u'r\xe9sz 8,9. 14,1.2.']

8 Nem lát engem szem, a mely rám néz; te rám vetedszemed, de már nem vagyok!

9 A felhő eltünik és elmegy, így a ki leszáll a sírba, nem jő fel többé.

10 Nem tér vissza többé az ő hajlékába, és az ő helye nem ismeri őt többé.

11 Én sem tartóztatom hát meg az én számat; szólok az én lelkemnek fájdalmában, és panaszkodom az én szívemnek keserűségében.

12 Tenger vagyok-é én, avagy * czethal, hogy őrt állítasz ellenem? [u'r\xe9sz 41,12\u201334.']

13 Mikor azt gondolom, megvigasztal engem az én nyoszolyám, megkönnyebbíti panaszolkodásomat az én ágyasházam:

14 Akkor * álmokkal rettentesz meg engem és látásokkal háborítasz meg engem; [u'r\xe9sz 23,21.']

15 Úgy, hogy inkább választja lelkem a megfojtatást, inkább a halált, mint * csontjaimat. [u'r\xe9sz 16,20.']

16 Utálom! Nem akarok örökké élni. Távozzál el * tőlem, mert nyomorúság az én † életem. [u'1 Kir. 19,4.'] ; [u'r\xe9sz 30,15\u201319.']

17 Micsoda az ember, * hogy őt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá? [u'Zsolt. 8,5.']

18 Meglátogatod őt minden reggel, és minden szempillantásban próbálod őt.

19 Míglen nem fordítod el tőlem szemedet, nem távozol csak addig is tőlem, a míg nyálamat lenyelem?

20 Vétkeztem! * Mit cselekedjem én néked, oh embereknek őrizője? Mért tettél ki czéltáblául magadnak? Mért legyek magamnak is terhére. [u'r\xe9sz 10,14.']

21 És mért nem bocsátod meg vétkemet és nem törlöd el az én bűnömet? Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, nem leszek.