JÓB KÖNYVE

6. fejezetJób menti magát és panaszkodik barátainak keménysége miatt

1 Jób pedig felele, és monda:

2 Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!

3 Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; * azért balgatagok az én szavaim. [u'P\xe9ld. 27,3.']

4 Mert a Mindenható * nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak † engem. [u'Zsolt. 38,3.4.'] ; [u'r\xe9sz 19,12.']

5 Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?

6 Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?

7 Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!

8 Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;

9 És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon * engem! [u'r\xe9sz 3,20.']

10 Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.

11 Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!

12 Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?

13 Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!

14 A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.

15 Atyámfiai * hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok. [u'r\xe9sz 2,11. 16,20.']

16 A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadthó hömpölyög;

17 Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.

18 Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánokés elvesznek.

19 Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.

20 Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.

21 Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort * és féltek. [u'Zsolt. 31,12.']

22 Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit,és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?

23 Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?

24 Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.

25 Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?

26 Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!

27 Még az árvának is néki esnétek, és sírtásnátok a ti barátotoknak is?!

28 Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?

29 Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, * az én igazságom még mindig áll. [u'r\xe9sz 16,17.']

30 Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?