JÓB KÖNYVE

5. fejezetFolytatás: az istentelen elvész; aki Isten előtt meghajlik, az megszabadul

1 Kiálts csak! Van-é, a ki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz?

2 Mert a bolondot boszúság öli meg, az együgyűt pedig buzgóság veszti el.

3 Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, * de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát. [u'Zsolt. 37,35.36.']

4 Fiai messze estek a szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, a ki kimentse őket.

5 A mit learatnak néki, az éhező eszi meg, a töviskerítésből is elviszi azt, kincseiket tőrvetők nyelik el.

6 Mert nem porból támad a veszedelem s nem földből sarjad a nyomorúság!

7 Hanem nyomorúságra * születik az ember, a mint felfelé szállnak a parázs szikrái. [u'r\xe9sz 7,16.']

8 Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre * bíznám ügyemet. [u'r\xe9sz 2,10.']

9 A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat * művel, és csudákat, a miknek száma nincsen. [u'r\xe9sz 9,10. Zsolt. 72,18. R\xf3m. 11,33.']

10 A ki esőt ad * a földnek színére, és a mezőkre vizet bocsát. [u'Zsolt. 135,7.']

11 Hogy az alázatosokat felmagasztalja, * és a gyászolókat szabadulással vidámítsa. [u'1 S\xe1m. 2,7.8.']

12 A ki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, * hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék. [u'Nehem. 4,15. Zsolt. 33,10. \xc9sa. 8,10.']

13 A ki megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi.

14 Nappal sötétségre bukkannak, és délben is * tapogatva járnak, mint éjszaka. [u'5 M\xf3z. 28,29.']

15 A ki megszabadítja a * fegyvertől, az ő szájoktól, és az erősnek kezéből a szegényt; [u'Zsolt. 52,4.7.']

16 Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja * az ő száját. [u'Zsolt. 63,12. \xc9sa. 52,15.']

17 Ímé, boldog ember * az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad! [u'P\xe9ld. 3,11.12. Jak. 1,2.']

18 Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei * meg is gyógyítanak. [u'5 M\xf3z. 32,39.']

19 Hat bajodból * megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged. [u'Zsolt. 91,13. P\xe9ld. 24,16.']

20 Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektől.

21 A nyelvek ostora elől rejtve leszel, és nem kell félned, * hogy a pusztulás rád következik. [u'Zsolt. 52,4\u20137.']

22 A pusztulást * és drágaságot neveted, és a fenevadaktól † sem félsz. [u'Zsolt. 34,11.'] ; [u'Zsolt. 91,13.']

23 Mert a mezőn való kövekkel is frigyed lesz, és a mezei vad is * békességben lesz veled. [u'H\xf3s. 2,17.']

24 Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt.

25 Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, * és a te sarjadékod, mint a mezőn a fű. [u'r\xe9sz 42,11\u201317. Zsolt. 127,3.4.']

26 Érett korban térsz a koporsóba, a mint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona.

27 Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg * magadnak. [u'r\xe9sz 3,1\u201326. 2,10.']