JÓB KÖNYVE

40. fejezetAz Úrnak második beszéde a forgószélből: az elefánt (a héber szó szerint viziló) az Úr erejét mutatja

1 Ekkor szóla az Úr Jóbnak a forgószélből, és monda:

2 Nosza! övezd fel, mint férfi, derekadat; én kérdezlek, te pedig taníts engem!

3 Avagy semmivé teheted-é te az én igazságomat; * kárhoztathatsz-é te engem azért, hogy te igaz légy? [u'Zsolt. 51,6. R\xf3m. 3,5.6.']

4 És van-é ugyanolyan karod, mint az Istennek, mennydörgő hangon szólasz-é, mint ő?

5 Ékesítsd csak fel magadat fénynyel és méltósággal, ruházd fel magadat dicsőséggel és fenséggel!

6 Öntsd ki haragodnak tüzét, és láss meg minden kevélyt és alázd meg őket!

7 Láss meg minden kevélyt és törd meg őket, és a gonoszokat az ő helyükön tipord le!

8 Rejtsd el őket együvé a porba, orczájukat kösd be mélységes sötéttel:

9 Akkor én is dicsőítlek, hogy megtartott téged a te jobbkezed!

10 Nézd csak a behemótot, a melyet én teremtettem, a miként téged is, fűvel él, mint az ökör!

11 Nézd csak az erejét az ő ágyékában, és az ő erősségét hasának izmaiban!

12 Kiegyenesíti farkát, mint valami czédrust, lágyékának inai egymásba fonódnak.

13 Csontjai érczcsövek, lábszárai, mint a vasrudak.

14 Az Isten alkotásainak remeke ez, az ő teremtője adta meg néki fegyverét.

15 Mert füvet teremnek számára a hegyek, és a mező minden vadja ott játszadozik.

16 Lótuszfák alatt heverész, a nádak és mocsarak búvóhelyein.

17 Befedezi őt a lótuszfák árnyéka, éskörülveszik őt a folyami fűzfák.

18 Ha árad is a folyó, nem siet; bizton van, ha szájához a Jordán csapna is.

19 Megfoghatják-é őt szemei láttára, vagy átfúrhatják-é az orrát tőrökkel?!