JÓB KÖNYVE

39. fejezetFolytatás: az állatok világában nyilatkozó csodák Isten bölcsességét tanusítják

1 Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök * éhségét kielégíted-é; [u'Zsolt. 104,20\u201322.']

2 Mikor meglapulnak tanyáikon, ésa bokrok közt lesben vesztegelnek?

3 Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai * Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök? [u'Zsolt. 147,9. M\xe1t\xe9 6,26.']

4 Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?

5 Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?

6 Csakösszegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.

7 Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.

8 Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,

9 A melynek házául a pusztát * rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet? [u'Jer. 2,24.']

10 Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.

11 A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gaztfelkeres.

12 Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?

13 Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?

14 Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?

15 Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?

16 Vígan lenga struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?

17 Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!

18 És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.

19 Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;

20 Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.

21 De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.

22 Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?

23 Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!

24 Lábaivermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.

25 Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;

26 Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:

27 Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.

28 A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.

29 A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, éskiterjeszti szárnyait dél felé?

30 A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?

31 A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.

32 Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.

33 Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.

Jób megalázza magát Isten előtt

34 Szóla továbbá az Úr Jóbnak, * és monda: [u'r\xe9sz 38,1.']

35 A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddődik, feleljen néki!

36 És szóla Jób az Úrnak, és monda:

37 Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem.

38 Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé!