JÓB KÖNYVE

37. fejezetElihu beszédének befejezése: Isten felséges volta a zivatarban

1 Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!

2 Az egész ég * alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig. [u'Zsolt. 29,3.']

3 Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.

4 Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.

5 Mert azt mondja a hónak: * Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok. [u'Zsolt. 147,16. 148,8.']

6 Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.

7 Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.

8 Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.

9 Isten lehellete által támad a * jég, és szorul össze a víznek szélessége. [u'Zsolt. 147,17.']

10 Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.

11 És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.

12 Vagy * ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt. [u'r\xe9sz 26,27.28.']

13 Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg * az Istennek csudáit. [u'vers 9. 2 M\xf3z. 9,18.23.']

14 Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?

15 Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagya tökéletes tudásnak csudáit érted-é?

16 Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?

17 Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?

18 Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.

19 Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!

20 Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajtaés kiderül.

21 Észak felől aranyszínű világosságtámad, Isten körül félelmetes dicsőség.

22 Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.

23 Azért rettegjék őt az emberek; a kevélybölcsek * közül nem lát ő egyet sem. [u'r\xe9sz 34,19.']