JÓB KÖNYVE

36. fejezetElihu utolsó beszéde: még egyszer az Isten igazságosságára és nagyságára utal

1 És folytatá Elihu, és monda:

2 Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.

3 Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtőmnek igazat adok.

4 Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású ember állmelletted.

5 Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az ő lelkének ereje.

6 Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.

7 Nem veszi le az igazról * szemeit, sőt a királyok mellé, a trónba ülteti őket örökre, hogy felmagasztaltassanak. [u'Zsolt. 33,18. 113,7.8.']

8 És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:

9 Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak rajtok.

10 Megnyitja füleiket a feddőzésnek és megparancsolja, hogy a vétekből megtérjenek:

11 Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az ő esztendeiket gyönyörűségekben.

12 Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.

13 De az álnok szívűek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi őket.

14 Azért ifjúságukban * hal meg az ő lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló. [u'r\xe9sz 15,32. Zsolt. 55,24.']

15 A nyomorultat megszabadítja az ő nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.

16 Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezőre, a hol nincs szorultság, és asztalod * étke kövérséggel lenne rakva; [u'r\xe9sz 29,6. Zsolt. 23,5.']

17 De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.

18 Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy * váltságdíj se tántorítson el. [u'Zsolt. 49,9.']

19 Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erőfeszítésre!

20 Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökből.

21 Vigyázz! ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.

22 Ímé, mily fenséges az Isten az ő erejében; kicsoda az, * a ki úgy tanítson, mint ő? [u'Zsolt. 25,9.']

23 Kicsoda szabta meg az ő útjait, vagy ki mondhatja azt: Igazságtalanságot cselekedtél?

24 Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az ő cselekedetét, a melyről énekelnek az emberek!

25 Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.

26 Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük őt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.

27 Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködéből mint eső cseperegnek alá,

28 A melyet a fellegek özönnelöntenek, és hullatnak le temérdek emberre.

29 De sőt értheti-é valaki a felhő szétoszlását, az ő sátorának zúgását?

30 Ímé, szétterjeszti magára az ő világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.

31 Mert ezek által ítéli meg * a népeket, ád eledelt bőségesen. [u'vers 27.28.']

32 Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó * ellen. [u'Jak. 5,17.18.']

33 Az ő dörgése ad hírt felőle, mint a barom a közeledő * viharról. [u'Zsolt. 104,14.28.']

34 Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.