JÓB KÖNYVE

32. fejezetElihu első beszéde: megmagyarázza, hogy bár fiatal, miért nyitja meg ajkait

1 Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt:

2 Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.

3 De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis * kárhoztatják vala Jóbot. [u'r\xe9sz 13,4. 15,4.10.']

4 Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála.

5 De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja.

6 És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.

7 Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen * bölcseséget az évek sokasága! [u'r\xe9sz 12,12.13.']

8 Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható * lehellése, a mi értelmet ad néki! [u'r\xe9sz 38,36. D\xe1n. 1,17.']

9 Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének * értik az ítéletet. [u'r\xe9sz 12,12.13.']

10 Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!

11 Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.

12 Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikőtök sem czáfolá meg, sem beszédére * meg nem felelt. [u'r\xe9sz 15,9.10.']

13 Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember!

14 Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.

15 Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlök a szó.

16 Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.

17 Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!

18 Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek.

19 Ímé, bensőm olyan, mint az újbor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, csaknemszétszakad.

20 Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.

21 Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;

22 Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna * engem a teremtőm! [u'r\xe9sz 17,4.']